Kissé kábultan eszméltem
fel, miután Liam megcsókolt. Hihetetlen érzés volt, végig futott rajtam a hideg
és a meleg egyvelege, a lábaim remegni kezdtek, a hasamban tornádószerűen
repdestek a pillangónak nevezett hullámok. Nem éreztem még ilyet, pedig eddig
azt gondoltam a szerelem minden egyes zugát ismerem, és nem okozhat nekem
meglepetést. De tévedtem.. Ő pedig csak mosolygott, lélegzetelállító volt.
Úgy
éreztem, hogy ennél szebb pillanatot még nem éltem át, illetve semmi és senki
nem ronthatja el ezt a percet. Megint tévedtem.. Hatalmas ajtó csapódás
ébresztett fel a mély gondolkodásból. Egy fekete hajú, enyhén barna bőrű fiú
rontott be a bejárati ajtón. Idegesnek tűnt, homlokán vékony ráncok húzódtak,
szemlátomást ingerült volt. Mély levegőt vett, kifújta magát és oda lépett
hozzánk.
-
Elnézést, hogy
ilyen ingerülten jelentem meg. Csak sikerült összevesznem egy számomra
jelentéktelen dolgon a barátnőmmel. Ezért húztam így fel magam. Szóval mi még
nem találkoztunk, Zayn Malik vagyok. Szia! – mutatkozott be a sötét szempár
tulajdonosa. Kezet nyújtott, ekkor enyhe dohányszag csapta meg az orrom.
-
Camila
Humberto, Hello! – ennyi jött ki a számon, valahogy nem tudtam mit is mondjak.
Zavarban voltam, Liam mellettem állt, mosolygott még mindig, én pedig teljes
extázisban voltam. De vajon miért? Csak egy csók volt egy fiútól. Miért
érintett meg ennyire? Mások 2 perc után csókolóznak. A bambulásból Zayn kérdése
hozott vissza.
-
Tessék? Ne
haragudj, egy kicsit elkalandoztam..
-
Semmi baj,
basszus… mennyire bunkó vagyok! Biztosan megzavartalak benneteket. Már itt sem
vagyok. – mondta zavarában Zayn, mosolygott, majd eltűnt a fehér lépcső
tetején.
-
Minden
rendben? – kérdezte Liam aggódva, majd megfogva a kezem leültünk a kanapéra.
-
Persze, csak..
az előbb.. mi, szóval te meg én…
-
Igen,
megcsókoltalak. Talán baj? Túl hamar? Bocsáss meg, ha neked még korai akkor… -
vágtam a szavába, csak hogy minél hamarabb abba hagyja a badarság kérdéseit.
-
Istenem,
dehogy baj! Sőt.. csodálatos volt. Engem még sosem hatott meg így csók. Mit
csinálsz te velem? – kérdeztem mosolyogva.
-
Ártatlan
vagyok! – jelentette ki határozottan, mellékelve egy elképesztően kedves
mosolyt.
-
Nekem mennem
kell. Sajnálom, még van egy kis dolgom. – ez persze kamu volt, semmilyen
programom nem volt, de úgy éreztem nem bírok tovább maradni, mert akkor olyat
teszek, ami nem jellemző rám, és az valóban korai lenne…
-
Hát ha dolgod
van, megértem. Mit csinálsz holnap?
-
Semmit. –
vágtam rá azonnal. Azonnal mocorogni kezdtem, éreztem, hogy elönti a kezem a
forróság, izzadni kezdett a tenyerem. Úristen, pedig még nem is mondott semmit.
-
Elviszlek
valahova. Holnap szabadnapunk van. Van kedved eljönni velem? – kérdezte édes
szájával.
-
Természetesen
van. Hogyne lenne. Örömmel… Szóval, persze, szívesen. Jesszusom, teljesen
lökött vagyok. Nem is tudom mi ütött belém. Úgy viselkedem, mint egy kis 14
éves csitri.
-
Édes vagy. – a
pocakom ettől újra beindult. – Meglepetés lesz. Este 7-re érted megyek,
megfelel?
-
Igen! Na de
akkor megyek is.
Liam
elkísért az ajtóhoz, majd adott egy puszit a számra. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába,
pedig egyetlen puszi. Nyúltam a kilincshez, de az ajtó hamarabb nyílt ki. Szőke,
kék szemű srác állt velem szemben. Itt aztán van forgalom, gondoltam magamban.
-
Látom, jókor
jöttem. Szia! Niall vagyok! Te pedig…
-
Camila.
-
Jah, igen.
Camila az újságból! – nevetett. Vicces nevetése volt.
-
Örülök, hogy
mindenki az újságból ismer. – mondtam kissé feszélyezve. Nem tetszett ez a
címlapos történet. El kell telnie egy kis időnek, mire ezt elfelejtik. Pár szót
váltottam Niall-el, majd elköszöntem és kiléptem az ajtón.
Ahogy beültem a kocsiba,
elkapott egy érzés. Rossz érzés, a lelkiismeret-furdalás érzése. Biztos
Benjamin miatt. Eddig minden, ami a szerelemhez köthető hozzá kapcsolódott. De
miután Liam megcsókolt ez a kép összeomlott. Benjamin egy kedves ember maradt,
akit szerettem, aki mellett annyi mindent átéltem. De az érzés, ami most
hatalmába kerített annak az ezerszerese volt. Döbbenet. Mély elmélkedés után
beindítottam az autót és elindultam hazafelé. Szerencsére eltűntek a fotósok,
tiszta volt a terep. Amikor bementem a bejárati ajtón csend lepte el a házat.
Minden békés volt, Hannát sehol nem találtam. Levéve a kabátot, kilépve a
csizmából a konyhába vezetett az utam. Egy papír fecni volt az asztalon Hanna
kézírásával:
„Kedves Cami! Betoppantak anyuék, elmentem velük bejárni Londont. Este
jövök. Majd mesélj el mindent!
puszi: Hanna : )”
Hanna szülei Glasgowban
élnek. Nagyon ritkán találkoznak, így természetesnek tartom, hogy egy-egy napot
együtt töltsenek.
Felmentem a szobámba,
levetettem magam az ágyra, és becsuktam a szemem. Folyamatosan Liam lebegett a
szemeim előtt. Aztán felültem.. Az éjjeliszekrényemen látható egy kép
Benjaminról. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit odébb teszem. Az ágyammal szemközt
lévő komódra helyeztem át. Úgy éreztem ezt most már meg kell tennem. Mindig az
emlékeimben fog élni, de lassan el kell engedjem. Talán Liam felbukkanása segít
benne. Újból lehuppantam az ágyra, majd elővettem egyik kedvenc könyvem,
Cecelia Ahern – Ahol a szivárvány véget ér című művét, és az olvasásába
kezdtem.
A hosszú olvasás közben
elaludtam, és Hanna hangjára ébredtem fel. Az ágyamon ült, nagy, kerek
szemeivel bámult rám, amik azt sugallták, hogy azonnal keljek fel és meséljek.
De ehhez elég fáradt voltam. Így csak egy halk szia hagyta el a számat.
-
Nem esett jól,
hogy felébresztettelek, igaz? – kérdezte Hanna bűnbánó arckifejezéssel.
-
Nagyon nem. De
nem baj, ez az alvás amúgy sem volt betervezve. Jó volt anyudékkal? –
kérdeztem, miközben feltápászkodtam az ágyon.
-
Igen, nagyon.
Megmutattam nekik egész Londont, tetszik nekik. Na de inkább te mesélj! Megtaláltad
Liam-et?
-
Igen,
megtaláltam. Sőt megismerkedtem az egész bandával. Igazán kedvesek voltak,
tudták ki vagyok, a címlapról persze
Belekezdtem a mesélésbe,
minden apró részletre kíváncsi volt. A csúcspont persze a csók volt. Hanna
teljesen ledöbbent, azt hiszem, erre nem számított. Ettől a résztől kezdve
persze mesélnem kellett az érzelmeimről, Liam-mel, magammal, na és Benjaminnal
kapcsolatban. Az idő gyorsan eltelt, arra eszméletünk fel, hogy hajnali 4 óra
van. Úgy döntöttünk ideje aludni egy kicsit, levettem a ruhám, s kivételesen
Hanna is bebújt mellém az ágyba. Ilyen csak akkor fordul elő, ha valamilyen
komoly dolog történik és szükségünk van egymás támogatására. Azonban most
egyetlen fontos történés miatt aludtunk együtt, a fáradtság.
Fél 12 körül ébredtünk
fel. Többé-kevésbé kialudtuk magunkat. Hanna szó szerint lerugdosott az ágyról.
Ezáltal a földhöz csapódtam, ami egyáltalán nem esett jól. Nagy nehezen
felálltam és elmentem zuhanyozni. A délutánt evéssel és filmnézéssel töltöttük,
majd hamar eljött a 7 óra. Újra lefürödtem, kisminkeltem magam, és csinosan
felöltöztem. **
Izgatottan vártam, hogy
megjelenjen az autó. Rendkívül ideges voltam. Remegett kezem-lábam. 7:05-kor
megjelent egy sötétített ablakú, fekete kisbusz. Liam szállt ki a hátsó ülésről.
Nagyon elegáns volt, igazán szexisen nézett ki. Megvártam, hogy csengessen,
csak azután nyitottam ki a bejárati ajtót. Hanna adott két puszit, majd
szabályosan elküldött.
-
Szia Liam. –
gyengéd csókkal köszöntött, amitől azonnal beindultak rejtett vágyaim hajtó
kerekei.
-
Gyönyörű vagy!
-
Köszönöm. –
mondtam félénken, és érzésem szerint arcpírrel. – Te is jól nézel ki. Akkor
elmondod, hova megyünk?
-
Nem, mint
mondtam meglepetés. – s elindultunk az autó felé. – De ezt rád kell tennem. –
ezzel egy narancs árnyalatú sálat vett elő a zsebéből.
-
Remélem nem
akarsz elrabolni. – mondtam kissé feszülten. Amit persze nem gondoltam
komolyan. Vagy nem tudom. Sötét autó, bekötött szem. Kicsit filmbe illő jelenet
volt, és hirtelen nem egy romantikus mű jutott eszembe.
-
Nyugodj meg,
nem rabollak el. Csak elviszlek valahova. – felelte.
Óvatosan
bekötötte a szemem, gyengédség érződött a kezéből, lágyan megcsókolta a
homlokom, ezután megfogta a kezem és segített beszállni az autóba. Ha jól
saccolom, kevesebb mint 25 perc alatt oda értünk. Kiszálltam az autóból. Kézen
fogott és lassú léptekkel elindultunk előre. Zajokat hallottam, tisztában
voltam vele, hogy a városban vagyunk. Irányított, pontosan elmondta merre kell
mennem. Nagyon izgalmas volt, fogalmam sem volt mire számítsak. Aztán egy
nagyot kellett lépnem. Hallottam, hogy valami becsukódik, és a hangzavar is
csillapodott. Hátulról átkarolt, nagyon jó érzés volt a karjait érezni a
derekamon. S elindultunk. Akkor már volt egy tippem, hogy hol lehetünk.
-
Készen állsz?
– kérdezte, hangjában izgatottságot véltem felfedezni.
-
Igen.
Ekkor megláttam, hogy hol
is vagyunk valójában. A London Eye tetején voltunk, s egy asztal volt
megterítve, rajta rózsaszirmok, gyertyák, pezsgő. Csodálatos volt. Annyira
gyönyörű és romantikus. A meghatottságtól egy könnycseppet morzsoltam el az
arcomon.
-
Liam, ez
egyszerűen varázslatos. – mondtam elérzékenyülve, s megöleltem.
-
Boldog vagyok,
hogy tetszik. Sokat készültem rá, mindent én magam készítettem, sőt a vacsorát
is én főztem.
-
Annyira édes
vagy. Ilyen romantikus gesztussal még soha senki nem lepett meg.
-
Bízom benne,
hogy sok-sok „első dolgot” adhatok neked.
Csodálatos látvány tárult
a kivilágított London városára. Azt kívántam örökké tartson ez a pillanat az én
drága Hercegemmel.
***
Várom a véleményeket! Kérlek titeket, írjatok! :) És köszönöm, hogy már 6-an vagytok! :) Remélem folyamatosan gyarapodni fogtok. Még egyszer köszönöm az újabb díjat Butterfly Girl-nek! :)
Nagyon tetszett!!! Nagyon romantikus volt az első randi... Várom a folytatást!!
VálaszTörlésAnna
Köszönöm szépen Anna! Kedves vagy, hogy írtál. :-) Igyekszem a következővel. ;-)
TörlésNagyon Jóóó :) Folytatááást :))
VálaszTörlésKöszönöm! :-) Amint tudom, hozom a folytatást! ;-)
VálaszTörlésnagyon tetszett:))
VálaszTörlésKöszönöm! Nagyon jól esik, hogy írtál! :-)
VálaszTörlésIsmét tetszett a rész :) Nagyon szeretem olvasni a blogodat. :)
VálaszTörlésNagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál. Igazán jól esik! ♥
VálaszTörlés