Az ismeretlen hölgy nem más volt, mint Danielle Peazer, Liam
volt vagy jelenlegi barátnője, bár már én sem tudom mi az igazság. A lány nem
volt szégyenlős, kérdezés nélkül leült mellénk, nem foglalkozva azzal, hogy mi
tulajdonképpen randevún vagyunk. Rendkívül kínosan éreztem magam, ezért úgy
döntöttem elmegyek.
-
Camila, várj, kérlek. – szaladt utánam Liam.
-
Figyelj, én nem tudom ki ez a lány, vagy mégis mit akar
tőled, vagy épp milyen kapcsolatban vagytok, de ez nekem egy kicsit sok volt.
-
Ő volt barátnőm, vagyis igazából, szakításban vagyunk.
-
Pontosítanék a helyzeten.-jelent meg Danielle. – Mi
jelen pillanatban szüneteltetjük a kapcsolatunkat.
-
Én is pontosítanék a helyzeten, mi jelen pillanatban
randiztunk, de sikerült tökéletesen meghiúsítani ezt. De semmi gond, nyugi.
Elvégre ti valamiféle kapcsolatban vagytok egymással, tehát a kérdés már csak
egy valami: Én mit keresek itt? – mondtam gúnyosan, és elhagytam az éttermet.
Szörnyen éreztem magam. Tulajdonképpen Liam még nem
szakított a lánnyal, vagyis valami nem működik közöttük, ez rendben van, de
szüneteltetik a kapcsolatot. Azaz nem mondták ki, hogy vége. Jézusom, mit is
gondoltam? A találkozásunk már filmbeillő volt, ahogy abban a pillanatban
szépnek nem kinéző lány összeütközik a sármos, angol sztárral, egymás szemébe
néznek, és valami elkezdődik. Na ez már negatívum. Ilyen nincs csak a mesében.
Túlságosan tökéletesnek gondoltam ezt az egész estét. De azt hiszem, ezt
elborítékolom egy nagy pofára esésnek. Miután megbeszéltem magammal az este
történéseit, úgy döntöttem nem megyek haza. Tudtam, hogy Hanna mindent tudni
akar, és el kell neki majd mesélnem a csúfosra sikeredett estémet, inkább utóbb
történjen, mint előbb. Szóval célba vettem a Hand and Shears nevezetű londoni
pubot, hogy az estét megünnepeljem egy hatalmas berúgással. Na jó, nem. Csak
egy kis iszogatással. Legyen nekem is valami jó az estében.
-
Jó estét, whisky-t kérnék, jéggel. Köszönöm. –
szólítottam meg a felszolgálót. Közben leültem egy boxba, és vártam az
italomat. Pár perc múlva hozták is a rendelésemet.
-
Tessék, Hölgyem. Ezt pedig 3. boxban ülő fiatalember
küldi Önnek. – ezzel átnyújtott egy üveg Chateauneuf du Pape vörösbort.
Nagyszerű, egyedül beülök egy pubba és rögtön alkoholistának néznek. Mivel nem
akartam bunkó lenni, biccentettem a fejemmel, amit azt gondolom félreértett. Én
csak kedvességből meg akartam köszönni, ellenben ő, elindult felém. Már csak ez
hiányzott a csodás estémhez.
-
Remélem szereted, nekem az egyik kedvencem. – szólalt
meg a rendkívül elegáns és udvarias fiú. Mert hogy 20-nál biztos nem volt több.
-
Őszinte leszek, nagyon ritkán iszom. Szóval nem igazán
ismerem a jó borokat, de ha neked ez a kedvenced akkor biztosan finom lehet. És
félre ne értsd, mint mondtam nem vagyok egy alkoholista, pubba járó szingli
csaj. Most kivételesen így jött ki az estém.
-
Hát ha rád nézek, hidd el, nem is gondoltam rólad
rosszat. A bor csak egy kedves gesztus volt. A barátimmal vagyok itt, és láttam
egy csinos hölgyet, egyedül bejönni az ajtón. Gondoltam jól esne neki.
-
Jó a dumád, nagyon. Mindig így szeded fel a lányokat?
-
Kössz. – köszönte meg gúnyosan, majd válaszolt a
kérdésemre. – Beszokott jönni, ezt a módját az udvarlásnak igazán kedvelik a
lányok.
-
Akkor el kell szomorítsalak, nekem ez nem jön be.
Különben sem pasizni jöttem, mára elég volt belőlük. Csak meg szeretnék inni
egy pohár italt.
-
Talán valaki megbántott?
-
Hát, azt mondanám nem volt teljesen őszinte. – Mivel
láttam, hogy úgysem tudom levakarni magamról, úgy döntöttem elmesélem neki a
történteket. Végül is többé nem látom, nem is ismer, miért ne. – Randiztam ma
egy sráccal, kedves volt, még reggel futottunk össze egy kávézóban. Az este
szép lett volna, de megjelent a barátnője, vagyis csak a volt barátnője. Bár
azért még kapcsoltban voltak, épp szakításban, jesszus, ez annyira bonyolult.
Na és akkor pipa lettem és leléptem. Rosszul esett, amiért nem mondta el, hogy
tartozik még valakihez. Mert nem mondták ki, hogy vége.
-
Hát ez valóban kellemetlen eset. Elmondhatta volna már
az elején, hogy még van egy lezáratlan ügye. És kedveled amúgy?
-
Kedvelem, igen. Nagyon szimpatikusnak találtam, már-már
túlzottan is kedves volt. Amolyan „Herceg fehér lovon” típus. De mindig ezekkel
van a baj.
A srác igazán kedves volt velem, megértő. Kérte, hogy
meséljek magamról, így tulajdonképpen elmeséltem az egész életemet. Ja, és
közben jól becsíptem. Jó kedvem lett, nevettem össze-vissza, mint egy bolond.
És mi tagadás, a srác is megérintett. Bár nem jött be, de ittasan tetszett a
közvetlensége. Csaknem 4 órát töltöttünk a pubban, de éreztem, ideje haza
mennem. Alkoholt fogyasztva nem vezethettem, de a fiú felajánlotta, hogy
hazavisz. Kint állt egy nagyobb, fekete terepjáró. Beszálltunk mindketten
hátra. Mert hogy sofőr is volt. Nagyon berúgtam, de ettől függetlenül átfutott
az agyamon, hogy a srác nagyon gazdag lehet, ha sofőrökkel furikázik. Bár abban
a pillanatban nem volt „erőm” gondolkodni, fáradt voltam.
Hamar a házunkhoz értünk, a „lovag” bekísért, majd egy
puszit nyomva az arcomra, eltűnt a fekete autójában. Én nagy nehezen bementem
az ajtón, fel a lépcsőn, egyenesen (vagyis próbáltam) a szobámba. Ledőltem az
ágyra, mondván tusolás előtt pihentetem egy kicsit a szemem… Reggel iszonyatos
fejfájásra ébredtem, borzasztóan éreztem magam. Letusoltam, átöltöztem és lementem
enni valamit. Bevettem egy aszpirint és leültem az asztalhoz. Pár másodperc
múlva Hanna jelent meg, aki furcsállotta a kinézetemet.
-
Ne is kérdezd. Túllőttem a célon, berúgtam, nagyon.
-
Cami, te nem is szoktál inni. Ennyire jól sikerült az
este? – kérdezte ironikusan.
-
Az este, viszonylag jó volt. De a randi, katasztrófa… Hanna,
majd elmesélem. De most fáradt vagyok, fáj a fejem, és szörnyen érzem magam.
-
Mázli, hogy a héten szabadságon vagyunk. Később kíváncsian várom az élményeket. Tessék itt az újság, olvasgasd. – Hanna letette a Daily Express legfrissebb számát. Elkezdtem lapozgatni az újságot, s amit
láttam, hát minden bajom feledésbe múlt.
-
Úristen! – kiáltottam fel.- Hanna persze azonnal
odajött és döbbenten nézte a kép miatt létrejött reakciómat. – Ezzel a sráccal
ittam tegnap a pubban.
-
Pubban? Mi? Hogy kerültél te Harry Styles-szal egy
pubba? És mi van Liammel?
-
Ez a srác is One Direction tag? Úgy mint Liam? Ugye
nem? Én meg elmeséltem neki az egész életem, a randiról is meséltem, meg
Liamről, már amennyit tudok róla.
-
De nem kérdezted a nevét?
-
Nem. – mondtam kissé félve.
-
Jajj Camila, miért meséled el az életed olyannak,
akinek még a nevét sem tudod.
-
Szerinted ha azt mondja Harry Styles vagyok, azonnal
sarkon fordulok és hazajövök. Azt sem tudtam ki ő, mindeddig. De ha azt mondja,
hogy Harry Styles vagyok a One Direction énekese és Liam barátja, akkor
köszöntem volna és már ott sem vagyok. De általában az ismert emberek nem így
mutatkoznak be.
-
Te már csak tudod, olyan sok hírességgel találkoztál
már.
-
Hagyd abba, feleslegesen veszekszünk. Most mit
csináljak?
-
Miért? Történt köztetek valami?
-
Nem, semmi… azt hiszem.
-
Azt hiszed? – kérdezte Hanna kissé dühösen.
-
Jó, mondtam, hogy sokat ittam. De nem hiszem hogy
történt, arra csak emlékeznék.
-
Azt gondolom, nem kell semmit tenned. Éld tovább az
életed, ezt pedig raktározd el az emlékeidben.
Eddig éltem a londoni fiatalok unalmas életét, most pedig
kiderül, hogy világsztárokkal töltöttem az estémet. Furán éreztem magam,
kavarogtak a fejemben a gondolatok, de igyekeztem túl tenni magam rajta.
Elvégre ilyen bárkivel megeshet…azt hiszem.
***
Köszönöm a 3 feliratkozót és a véleményeket Butterfly Girl-nek, VikiLove1D-nek, Nikinek és Alexis Horannek!
Kérlek titeket, aki olvassa, és tetszik neki, vagy a Megjegyzésekhez, vagy a Chat-be írjon véleményt! De a pipákkal is megelégszem! Sokat számítana! :) Köszönöm!
Csak így tovább.Nagyon izgi,már várom a folytatást!!! :DD <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :))) Kedves tőled, hogy írtál! :)
VálaszTörlésEgyre jobban tetszik:) nagyon leköt.
VálaszTörlésNagyon kedves tőled, hogy minden részhez írtál véleményt, igazán jól esik! :) Bízom benne, hogy továbbra is tetszeni fog! :)
VálaszTörlés