Szomorú, borús hétfő reggelre ébredtem. Kócos fejjel,
karikás szemekkel kikószálódtam az ágyból. Kinéztem az ablakon, szakadt a hó.
Talán az egyetlen szépség ebben a napban a hóesés. Mert gyerekkorom óta a hó megszállottja
vagyok. Azonban még ez sem tudott javítani a kedvemen. 8 hónapja elvesztettem
életem szerelmét. Autóbalesetet szenvedett. A padlóra kerültem, ahonnan még
azóta sem sikerült felkelnem. Így minden napom ugyanolyan kegyetlen bánattal
telik. Minden nap ugyanaz..
Miután elkalandoztam a gondolataimban, a fürdő felé vettem
az irányt. Gyorsan letusoltam, szőke hajamat kontyban kötöttem, felvettem egy
kapucnis felsőt és egy farmert. Őszintén, már a csinos öltözködéshez sincs kedvem.
Úgy érzem semminek nincs értelme. Nem sminkeltem ki magam, felesleges. Talán
egy kicsit depressziós vagyok, úgy érzem. Legalábbis ezt mondják a hozzám
közelállók. Néhányan bolondnak tartanak, mert nem értik a viselkedésemet. Lehet
az vagyok, de nem tudok mit tenni. Még nem bírom elengedni az emlékét.
A legjobb barátnőmmel, Hannával lakom, hozzám költözött a
baleset után, hogy ne legyek egyedül. Hanna igazi bombázó. Magas, vékony, barna
hosszú haja van. Gyönyörű, minden fiú álma. Hanna már a konyhában
sürgött-forgott. Rántottát csinált, kávét-teát főzött, friss pékárut vásárolt.
Mindig a kedvemben próbál járni, ami igazán jól esik.
-
Hogy aludtál? – kérdezte kissé félénken.
-
Nehezen. Rémálmok gyötörnek még mindig.- feleltem
szomorúan.
-
Hány órát aludtál?
-
Körülbelül 3 órát. Azt sem egy huzamban.
- Camila, el kellene menned pszichológushoz. Ennek nem
lesz jó vége.
- Elég! Nem akarom megint ezt hallani. Nem fogok pszichológushoz
menni. Nem vagyok őrült. - feleltem ingerülten.
- Senki nem mondta, hogy az vagy. De 8 hónapja nem aludtál
3 óránál többet, semmi nem érdekel, szürke kisegér lett az egykor csodálatos 20
éves lányból.
-
Mégis mit vársz? Ugráljak örömömben, hogy milyen csodás
életem van? Autóbalesetet szenvedtem. Karcolásokkal jöttem ki a kórházból, a
szerelmem pedig életét vesztette, míg nekem semmi komoly bajom nem lett. Minek
örüljek? Miért legyek boldog?
-
Nem tudom átérezni a helyzeted. Megértem, hogy nehéz
időszak, de lehet, hogy én egyedül kevés vagyok ahhoz, hogy átvészeld ezt az
időt. De pozitívan kell az életedhez állni. Benjamin sem akarná, hogy így éld
az életed. Szeretné, hogy tovább lépj. Szórakoznod kéne, kikapcsolódni,
sportolni, ismerkedni.
-
Ismerkedni? Mégis hogy gondolod? Nem akarok mást, soha
senki nem érthet a nyomába.
-
Nem tudom. Mindenesetre itt egy ismerősöm telefonszáma.
– ezzel átnyújtott egy névjegykártyát, Dr. Adam Gibson névvel.
-
Figyelj, nincs erre szükségem. – széttéptem a papírt,
fogtam magam, felöltöztem és elmentem.
Utálom, hogy mindenki segíteni akar. Egyedül is megbirkózom
ezzel. Nem akarom, hogy segítsenek. Nincs szükségem rá! Kocsiba ültem, ahol
kisírtam magam. Mások előtt nem tudok sírni, képtelen vagyok rá. Mintha
elzárnának egy csapot, ami csak akkor nyílik meg ha egyedül vagyok. Miután
vörösre bőgtem a szemem a közeli kávézóba, a Merrie England-be siettem. Csak ideges
állapotban iszom kávé, mindig megnyugtat. Törzsvendég vagyok itt, mindenki
ismer. A felszolgálótól kértem egy kávét elvitelre, majd fizetés után mentem
is. Nem sokkal, hogy kiléptem az ajtón, egy rohanó, mackó nadrágos, zöld
pulcsis srácba ütköztem. Pontosabban ő jött nekem. Én hanyatt vágódtam a
bejárat előtt, a kávéval a kezemben. Mondanom sem kell csodálatos látványt
nyújtottam, ahogyan kávéval borítva fetrengtem egy kávézó előtt. Próbáltam
felállni, de ahogy megkíséreltem majdnem elájultam. A fejem kavargott, teljesen
kábának éreztem magam. Fel sem fogtam mi történt velem. Valószínűleg
komolyabban beverhettem a fejem. Az ismeretlen srác igyekezett segíteni,
karjába vett, leültetett egy székre, és vízzel locsolta az arcomat. Kezdtem
tisztábban látni a világot. Amikor végre eltűntek a fejemben kavargó csillagok,
megszólaltam:
-
Azt hiszem ez életem legkínosabb élménye. Nem elég,
hogy magamra borítottam 3 dl kávét, még hanyatt vágódtam egy kávézó előtt is. Gratulálok!
-
Nyugodj meg. Ez nem kínos. Nekem egyszer szétszakadt a
nadrágom 3000 ember előtt. Na az a kínos. - mosolygott a rövid hajú fiú.
-
Akkor az enyém piti a tiedhez képest.-hosszú idő óta
először jött a számra őszinte mosoly. Megijesztett.- Azt hiszem most jobb ha megyek.
Sok a dolgom, ez a baleset nem volt a mai napba kalkulálva.
-
Haza viszlek.- jelentette ki gyorsan.
-
Kocsival vagyok, haza tudok menni. De azért kösz.
-
Nem biztos, hogy így kellene vezetned. Szívesen teszem.
Nem fáradság.
-
Rendes tőled…- ekkor eszembe jutott, hogy még a nevét
sem tudom.
-
Liam.. a nevem Liam Payne. – mintha a gondolataimban
olvasott volna, ahogy átfutott az agyamon, hogy még a „baleset” másik
résztvevőjének nevét nem is tudom, azonnal kibökte, egyre ijesztőbb volt ez
nekem.
-
Engem Camilának hívnak, Camila Humberto. És tényleg
megoldom, jól vagyok. Komolyan. Haza tudok menni…
-
De így nem tudom meg, hogy hol laksz.
-
Tessék? – rendkívül meglepett Liam kijelentése. Azonnal
beindultak agyam fogaskerekei. Miért akarja tudni hol lakom? – Talán ki akarsz
rabolni? – ahogy ezt kimondtam meg is bántam, ez már kínosabb nem is lehet.
-
Nem akarlak kirabolni. Csak gondoltam megnézem hol
laksz, ha esetleg meg akarnának látogatni. Hiszen mégis csak miattam dobtál egy
hátast, a legkevesebb hogy a hogy létedről érdeklődöm. De ha megadod a
telefonszámod, nekem az is megfelel.
-
Azt hiszem most tényleg megyek. Köszönöm Liam a
segítséget, talán még összefutunk. Ha nem akkor, minden jót.-ezzel felálltam és
ott hagytam az arcára fagyott mosolyú srácot.
Az autóhoz érve cikáztak a gondolatok a fejemben. Mit akar
tőlem? Nem hiszem, hogy csak meg akar látogatni, hogy megtudja, hogyan érzem
magam. De ha mást akar, akkor mért én? Egy slampos, kócos, ráadásul kávéval
borított csaj vagyok jelen pillanatban. Ő pedig olyan..helyes volt. Úristen,
furcsa érzés kerített hatalmába. Nem éreztem még ilyet. Soha. Rémületbe ejtett.
Közben szemeim előtt lebegett a tekintete, ahogy rám nézett, miközben a karjába
emelt. Alig vártam, hogy haza érjek, vegyek egy forró fürdőt, átöltözzek, talán
ezzel elfeledve azt a különös szempárt.
nagyonjóólett ^^ :33
VálaszTörlésKöszönöm! Aranyos vagy, hogy írtál! :)
TörlésSzia, Cami!
VálaszTörlésMehet a csere, máris kint vagyok és sok sikert szeretnék ezúton kívánni a történethez, illetve sok-sok olvasót! :) ♥
Love Ya,
Mace
Köszönöm szépen! :)
VálaszTörlésSzia én most találtam rá az oldaladra és elkezdtem olvasni eddig tetszett, olvasom tovább és remélem az is tetszeni fog.
VálaszTörlésHa van kedved nézz be hozzám:http://ourdreamsericsaadestory.blogspot.com/
Örülök, hogy rátaláltál az oldalra, és annak is, hogy tetszik! :)
VálaszTörlésA blogodat pedig mindenképpen megnézem! :)