13. rész: Az üzenet

A fiúkkal egymást bámulva ültünk a földön, ki a döbbenettől, ki pedig a kínos helyzettől. Harry pár percig merengve ült mellettünk, majd felpattant és Liam után szaladt. A srác a konyhában állt, karjait a pultnak támasztotta, fejét lemeresztette. Harry halk kopogással zavarta meg társa elmélkedését.

-         Liam sajnálom, amit mondtam. Ezért nem akartam beszélni erről. Tudtam, hogy probléma lesz belőle. De hidd el, ennek semmi jelentősége nincs. Az érzés még akkor volt, amikor először találkoztam vele. Miután kiderült, hogy köztetek alakul valami, a háttérbe húzódtam, és mint igaz, jó barát teljes mértékben a boldogságot kívántam neked. – Liam rezzenéstelen arccal hallgatta Harry mondókáját.

-         Azért elmondhattad volna. Szerintem jogom lett volna tudni erről. Amúgy Cami tudott az érzéseidről?

-         Nem, senki sem tudott róla. Azért nem akartam ezt elmondani, mert jelentéktelen dolognak tartottam. Nem azt mondtam, hogy szerelmes lettem belé, egyszerűen csak megmozgatott bennem valamit. De ez már a múlt, kedves barátként tekintek rá.

-         Baszki Harry, alig 2 hónapos sztori az egész. Nem évek teltek el. Nem tudom, mit mondjak. Ilyet még nem éltem át, furcsa érzés, hogy a lány, akit szeretsz, más fiú számára is jelent valamit. Aki ráadásul az egyik legjobb barátod.

-         Esküszöm, hogy nem jelent számomra semmit. Sőt, amikor bejelentetted, hogy együtt vagytok, őszintén örültem nektek. Liam nem akarom, hogy erre rámenjen a barátságunk.

-         Most elmegyek, sétálok egyet. Lehet, hogy túlzásba estem, de nekem ez akkor is rosszul esik.

Liam fogta a kabátját, leemelte a fogasról, majd ajtót becsapva elhagyta a házat. Harry idegességében a konyhapultba rúgott, majd arcát kezeibe temetve dőlt az ajtónak. Miután kicsit összeszedte magát visszatért a nappaliba.

-         Liam hova ment? Hallottam, hogy csapódik az ajtó. – kérdeztem félve Harry-től.

-         Elment sétálni. Azt mondta szüksége van egy kis friss levegőre. Megbántottam.

-         Biztosan megbékél. Most csak nem tudja hova tenni a dolgot, természetes, hogy megbántva érzi magát. Nyugodj meg Hazza, minden rendben lesz. – szólalt meg Louis.

-         Azt hiszem, utána megyek, van ötletetek hova mehetett? – tettem fel a kérdést a fiúknak.

-         Valószínűleg a Hyde Parkba ment, sokat szoktunk ott sétálni. Fontos hely számunkra.

A kabátom után nyúltam, magamra húztam a csizmám, és elindultam Liam után. Mivel a park London szívében van, nem messze a srácok lakásától, gyalog indultam a barátom megkeresésére. Mintegy 20 perc alatt a parkhoz értem. Csípős hideg volt, a szél fúvásai is kellemetlen érést keltettek bennem. Alig gyalogoltam 100 métert, egy magányos, didergő srácra lettem figyelmes az egyik padon. A cipőjét nézve üldögélt a fagyos időben. Meglepetten pillantott rám, amikor észrevett. Nem szóltam egy szót sem, az ölébe vackoltam magam és a nyakához bújtam. Szorosan magához ölelt, mint egy gyermek, aki nem akarja elengedni az édesanyját.

-         Jól vagy? – kérdeztem tőle mélyen a szemébe nézve.

-         Nem tudom, olyan érzés, mintha elárultak volna.

-         Jajj istenem, ez badarság. Harry imád téged, sosem árulna el. Azt gondolom ez csak egy kedves szimpatizálás volt velem szemben. Csak egy fellángolás. Sosem mutatott felém komoly szándékot. Mindig kedves, aranyos volt, támogatott akkor is, amikor köztünk problémák voltak, de semmi olyan nem történt, ami arra adna okot, hogy elárult téged. Barátként tekint rám.

-         De azt mondta megdobogtattad a szívét…

-         És meddig? Lehet, hogy egy este erejéig? Vagy egy-két napig? Mit számít ez? Azóta őszintén örül a kapcsolatunknak. Csak ez a fontos.

-         Lehet, hogy igazad van.

-         Ha visszamentünk, üljetek le és beszéljétek meg a dolgokat. Akár a testvérek, olyanok vagytok egymásnak. Nehogy már egy ilyen eset legyen ennek az elrontója.

-         Szeretlek Cami, nem is tudod mennyire. – magához szorított.

-         Én is szeretlek, nagyon. – puszit leheltem az ajkára és ölelésébe temettem magam.

Nagyjából fél óráig ültünk ölelkezve a padon, nézve a sötétbe burkolózó parkot és a csodálatos látványt nyújtó tavat. Kézen fogva sétáltunk vissza a lakáshoz. Szerencsére nem jött egyetlen fotós, s rajongó sem. A Direction-barátnők nem mindenki szemében elfogadottak. Amikor visszaértünk a házba, a srácok éppen a nappaliban beszélgettek. Harry azonnal felállt és társához lépett. Liam enyhe mosoly kíséretében magához ölelte barátját. Ebben az ölelésben benne volt minden, ami jelent pillanatban fontos volt. Mindannyian tudtuk, hogy ez a kibékülés jele volt. Reméltem, hogy elfelejthetjük ezt az ügyet. A két fiú beszélgetni kezdett, s mindenki a nappaliba vonult be. Niall készített popcornt, s megnéztünk egy filmet. A film nagyon hosszú volt, így elbóbiskoltam. Arra ébredtem, hogy Liam a karjaiban visz az emeletre. Óvatosan letett az ágyra, s bezárta az ajtót. Eléggé kába voltam, így csak azt éreztem, hogy mögém bújik, s átkarolja a derekamat. Megfordultam, orrommal bökdösni kezdtem, mire elmosolyodott.

-         Látom, tetszett a film. – mondta halkan.

-         Hosszú volt, nagyon hosszú…

-         Pedig jó volt, kár, hogy lemaradtál róla szundibundi.

-         Viszont már nem vagyok álmos. – feleltem neki huncutul.

-         És mihez lenne kedved? – kacsintott rám gyönyörű szemével.

-         Nem is tudom.. – haraptam a számba. – Maradj itt, beszaladok a fürdőbe. Ne mozdulj! – táskámat kezembe kapva rohantam be a mosdóba. Eszembe jutott, hogy magammal hoztam az egyik kedvenc fehérnemű szettemet. Gyorsan magamra kaptam. Igazítottam magamon egy kicsit, s kiléptem az ajtón.

-         Kmm.. – köhintett egyet. – Szóval el akarsz csábítani? Mert ha igen, akkor jó úton jársz. – közelebb mentem hozzá. Elkapta a karom, s maga alá terített. Apró csókokkal borította be a testem. Érintésétől libabőrös lettem… Szép éjszaka elé néztünk…

Az éjszaka csodálatos is volt, a kimerültségtől mindketten hamar álomba zuhantunk. Reggel fél 7-kor ébredtem. Liam mélyen szuszogott mellettem. Mivel dolgoznom kellett, így gyors tusolás után felöltöztem, puszit adtam alvó kedvesem fejére, s halkan kiléptem az ajtón. A házban csend honolt. A fiúk aludtak, így én sem akartam hangoskodni. Magamra vettem a kabátom, és elhagytam a házat. Mielőtt munkába mentem volna, beugrottam a közeli zöldségesbe, vettem egy kis gyümölcsöt, s utam a kórházba vezetett Perrie-hez. Az épület is szintén csendes volt. Egy-két járkáló betegre figyeltem fel, de semmi egyéb. Perrie éppen a telefonját bújta, amikor bekopogtam a félig nyitott ajtón.

-         Jó reggelt! Hoztam neked is kis ennivalót. Banán és mandarin. Remélem szereted..

-         De édes vagy! Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán bejössz.

-         Épp dolgozni indultam, csak gondoltam megleplek előtte.

-         Sikerült is… alig várom, hogy haza menjek, dögunalom ez az egész, csak adagolják belém az antibiotikumot, ki sem tudok menni.

-         És hogy érzed magad? Tudtál aludni az éjjel?

-         Viszonylag, de egy kicsit fájt a hasam.

-         Szegény…

-         Amúgy most te meg Liam, együtt vagytok? – kérdezte zavartan.

-         Igen, tegnap hivatalosan is bejelentettük a srácoknak. Aranyosak voltak, kedvesen fogadtak a kis „családjukba”.

-         Igen, nagyon édesek.. Liam nagyon jó srác, igazi komoly, érett fiú. Kell egy ilyen megfontolt vezéralkat is a csapatba.

-         Valóban különleges ember.. Na jó, nekem mennem kell. Várnak a gyerekek. Vigyázz magadra, te lány. Csak semmi hirtelen mozdulat, fogadj szót az orvosnak.

-         Igenis, anya. – mosolygott, majd magához ölelt. – Legyél jó!

-         Zayn mondta, hogy délelőtt bejön hozzád. Nem fogsz unatkozni! Na szia Perrie!

Gyors puszi után rohantam is a bölcsődébe. A gyerekek már nagyon vártak, s újbóli izgalmas napot töltöttünk velük. Sokat játszottunk, a kevéske hóból, ami még maradt, hóembert építettünk az udvaron. Munka után fáradtan tértem haza. Otthon Hanna épp főzőcskézett. Élménybeszámolót kellett tartanom az estéről, mint mindig. Elárulta, hogy este randevúja lesz. Ilyen is ritkán van, ugyanis Hanna szerint nincs olyan férfi, aki illene hozzá. Olyan kis lökött…

Régen ültem a gép elé, így kis időt szakítottam a kockulásra. Rengeteg olvasatlan e-mail volt a fiókomban. Nem vagyok nagy gép előtt ülős, hetente párszor veszem a fáradtságot, s megnézem a twitterem és az e-mailjeim. Meglepetésemre a twitterem tele volt tweetekkel, illetve az e-mail fiókomban számos ismeretlen címről érkezett levél. Elkezdtem olvasni, s teljesen ledöbbentem a látottakon. Utálkozó, fenyegető üzenetek fogadtak. A One Direction rajongók nem nézik jó szemmel a Liam-mel való kapcsolatomat. Bár azt nem is értem, hogy honnan tudják. Kíváncsiságból beírtam a nevem a google keresőbe, ahol számos kép terjengett rólam és Liam-ről az interneten. Sosem szerettem volna híres lenni, de úgy látszik ez nem sikerült. Nagyon megijedtem, attól, amiket írtak. Utána nézve, elég őrült fanok vannak, akik bármit megtesznek az imádott énekeseikért. Kicsit féltem attól, hogy megtámadnak. Abban reménykedtem, hogy csak fenyegetőznek, és tettlegességig nem fajul a dolog.. Egy e-mail azonban felkeltette az érdeklődésemet. A több száz közül, talán az egyetlen pozitív visszajelzést olvastam. Egy Annie Rogers nevezetű leányzó írt nekem. Hosszabb üzenetet küldött:

„Kedves Camila Humberto! Annie Rogers vagyok, 13 éves. Jelenleg Poynton-ban élek a családommal. Nagy rajongója vagyok a csapatnak, főleg Liam-et szeretem. Mióta kiderült, hogy te lettél a barátnője, több száz utálkozó tweettel találkoztam az interneten. Mindenki talál valami kifogást benned, ahogy Perrie-ben és Elenaor-ban is, bár szerintem az egyetlen az, hogy az imádott énekeseik közelében lehettek, s több millióan irigyelnek titeket ezért. Én azon kevesek közé tartozom, aki semmi rosszat nem tudna és nem is akarna mondani rólad. Hiszen nem ismerlek, s nekem, igazi rajongónak az a legfontosabb, hogy Liam boldog legyen. Úgyhogy csak ezt kívánom nektek! Egyetlen kérésem lenne, persze csak ha nem probléma. Több alkalommal küldtem már a One Direction részére üzenetet, de sosem kaptam választ. Sajnos néhány éve autóbalesetben megsérültem, s deréktől lefelé lebénultam, illetve enyhe szemkárosodást szenvedtem. Nehezen tudnánk megoldani, hogy elmenjek az egyik koncertjükre, így nagyon örülnék egyetlen aláírásnak is Liam-től. Esetleg megkérnéd őt erre? Nagyon hálás lennék, holnap ünneplem a 14. születésnapomat, s ha megkésve bár, de csodálatos ajándék lenne egy autogram tőle. A címemet mellékelem.

Köszönöm szépen! Szép napot: Annie”

Megindítónak találtam ezt az üzenetet, egy lány, aki ismeretlenül is rászánta magát arra, hogy támogatását jelezze felénk. Remek ötletem támadt, hogyan tegyem boldoggá kedves támogatómat…

***

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat és a pipákat is! Édesek vagytok, amiért írtok. Sokat jelentenek a visszajelzéseitek. 

Ez a rész nem lett olyan fordulatos, de bizakodom, hogy azért tetszeni fog. Várom a véleményeket! 

Szép estét! :)