Jártam London utcáit, s
próbáltam elhessegetni a rosszabbnál-rosszabb gondolatokat. Sajnos ilyen
érzékeny bolond vagyok. Nem tehetek róla, hogyha nem mondta volna, hogy
valamennyire felkavarta az, hogy Danielle-t mással látja, akkor nem szálltam
volna ki. De az indulatoktól vezérelve képtelen voltam ott maradni vele. Fájt
ezt hallani. Oly sokszor láttam őket együtt, s borzasztó volt a tudat, hogy aki
szeretek, nem lehet mellettem. A Seychelle-szigeteken lévő nyaralás is pont
ilyen volt. Történt köztünk egyes s más előtte, és ott kézen fogva látni mással
azt az embert, aki iránt érzek valamit, cseppet sem volt kellemes. És akkor
most megint felbukkan ez a lány és összekuszál mindent. Lehet túlzásba viszem a
szenvedést, de akkor sem bírok úgy tenni, mintha nem bántana.
Szóval efféle gondolatok
jártak a fejemben, amíg sétálgattam. Egy idő után viszont úgy éreztem nem
akarok tovább menni, s leültem egy belvárosi ház kerítésének peremére. Ott
ültem perceken keresztül és a földet bámultam. Kis idő múlva egy fekete Porsche
állt meg az út szélén. Nem néztem oda, csak a jármű leparkolását láttam. Aztán
megjelent egy ismerős arc. Louis volt az. Nem is tudom mennyi az esélye annak,
hogy egy kerítés mellett ülve összetalálkozzak a One Direction valamely
tagjával. Nagyon csekély. De mégis így történt. Talán valamilyen chip van belém
ültetve, ezáltal mindig tudják hol vagyok. Louis leült mellém, és nyugalmat
sugárzó szemeivel csak bámult rám.
-
Liam küldött?
– kérdeztem halkan.
-
Nem. Bár
mesélte mi történt, de nem ő küldött. Meg nem is téged kerestelek, egyszerűen
csak erre volt dolgom és megláttalak, amint a kerítésnél ülve lógatod az orrod.
Jól vagy?
-
Megvagyok.
Lehetne jobb is.
-
Figyelj,
tudom, semmi közöm hozzá, de ha meghallgatsz, elmondom a véleményem. – enyhe
fejbólintással jeleztem, hogy hallgatom. – Tudod Liam és Danielle között mindig
nagy volt az egyetértés, ritkán veszekedtek és nagyon szerették egymást. Aztán
mindez kicsit csillapodott, gyakoribbak lettek a nézeteltérések és oda
jutottak, hogy együtt jártak, de egymás mellett éltek. Aztán jöttél te, és a
találkozástól Liam teljesen megváltozott. Sosem felejtem el, milyen lelkesen
mesélte, hogy összeütközött egy lánnyal a kávézóban, és ő hanyatt vágódott. Áradozott rólad, akár
csak egy kisfiú a hőn szeretett játékáról. Ezért a srácokkal arra biztattuk, hogy keressen meg téged, hátha hasonlóképp szimpatizálsz vele. Na de akkor
Danielle bekavart és jött a félreértések egész sora. Majd újra egymásba
gabalyodtatok, aztán Danielle újra színre lépett, és végül az egzotikus
hétvégén mindketten rájöttetek, hogy nem akartok egymás nélkül élni. Ezt Dani
is belátta, és elfogadta. A kapcsolatuk zátonyra futott, ami nem megy, nem kell
erőltetni. Azóta viszont nem telik el nap, hogy Liam ne beszélne nekünk rólad,
vagy ne akarna felhívni, üzenetet küldeni. Ő nem az a srác, aki néhány hónapig
együtt van valakivel, majd újabb zsákmány után néz. Imád téged Cami, hidd el
nekem. Bárkit megkérdezhetsz a bandából, mind ezt fogják mondani.
-
Én is tudom,
hogy szeret, és valóban annyi mindenen keresztülmentünk, csak az, amit mondott,
úgy elbizonytalanított, olyan rosszul esett.
-
Miért, mit
mondott?
-
Hogy kicsit
tényleg felkavarta az, hogy Danielle-t más fiúval látta.
-
De ez nem
jelent semmit. Kb. két hónapja szakítottak, azóta vagytok együtt ti is. Ideje
sem volt ezen agyalni, és szerintem nem is akart. Most pedig együtt látni a volt
barátnőt valakivel, biztosan nem lehet jó. De ez nem azt jelenti, hogy érez
iránta bármit is. Ha a helyében lennék, én is hasonlóképp éreznék.
-
De ha nem
érzek semmit, akkor miért kavar fel? Ezt nem értem, mert nem így gondolom.
-
Együtt lenni
valakivel hosszabb ideig nem semmiség. Azt nem lehet csak úgy elfelejteni.
Bocsáss meg, hogy felhozom, de te sem vagy teljesen túl a volt barátodon.
-
De az más. Ő
meghalt. Ezen nem olyan könnyű túllépni.
-
Egy lényeges
gondolat van itt: nincs. Neked nincs a volt barátod, Liam-nek pedig nincs
Danielle. Elveszíteni valakit, akit valaha szerettél, akármilyen módon, sosem
könnyű. Ez így van Cami, akár elhiszed, akár nem.
-
Szóval
szerinted is túlreagáltam?
-
Megértem az érzéseid, de a másik oldalt is megértem. Nem azt mondom, hogy tegyél, úgy
mintha minden rendben lenne és nem esne rosszul. Ember válogatja, kinek mi esik
rosszul, de ezt raktározd el magadban jó mélyen és próbálj tovább lépni. Jelen
pillanatban nem tudnék bárkit is mondani, aki jobban szeretne Liam-nél. Nekem elhiheted,
egész nap ezt hallgatom. – mosolygott. Halvány mosolyra húztam a számat. Igaza
lehet.
-
Köszönöm
Louis, de tényleg. Ezt az arcodat eddig nem ismertem. Csak a poénos, vicces
oldaladat.
-
A külvilág
felé ezt mutatom, a komoly oldalam marad a családnak és a barátoknak.
-
Ez azt
jelenti, hogy…?
-
Igen, a
barátom vagy. S tudnod kell, bármi történik, melletted leszek. Lehet, hogy
keveset találkozunk, vagy épp nem beszélünk annyira sűrűn, de az a kevés idő is
elég volt ahhoz, hogy rájöjjek jó ember vagy. Ja és megjegyzem, kiérdemelt
helyed van, nem sok embert engedek magamhoz közel. – mosolygott és átkarolta a
vállam.
-
Hálás vagyok.
– puszit nyomott a fejem búbjára, majd megfogta a kezem és az autóhoz vezetett.
-
Gyere, haza
viszlek. – engedelmeskedtem és helyet foglaltam az anyósülésen. Az út alatt
sokat beszélgettünk, elmesélte, hogy kiruccanást tervez a héten El-el, egészen
Dubaiig menekülnek. Furcsa Louis-nak ezt az énjét látni, ugyanis mindig ő a humoros, a csipkelődős srác, aki minden mókában benne van. Most pedig egy bölcs,
kedves, segítőkész fiút látok.
Louis ígéretéhez híven a
házunkig vitt. Megszorította a kezem, ezzel is jelezve a támogatását. Puszit
adtam neki, és kiszálltam az autóból. Az ajtóhoz érve visszapillantottam.
Intett egyet felém, majd elhajtott a fekete autóval. Amikor beléptem, csend
honolt az egész házban. Senki nem volt otthon, Hanna még biztosan Niall-el
töltötte az idejét, pedig már 7 óra volt. Lepakoltam a kulcsokat és a táskát az
előszobai polcra és a nappaliba mentem. A párnák szanaszét voltak, ezért
gondoltam összepakolok egy kicsit. Néhány perc múlva egy ismerős kar fonta át
magát a derekamon. Megrezzentem, s kicsit meg is ijedtem az érintéstől. Persze
tudtam ki az, de egyszer csak a semmiből bukkant fel. Nem szóltam egy szót sem,
megfordultam és magamhoz öleltem. Feleslegesnek éreztem az értelmetlen
locsogást. Ahogyan öleltem, eszembe jutottak azok a dolgok, amiket Louis
mondott. Nem mondom, hogy elfelejtetten a történteket, de igyekeztem mélyen
elzárni őket. Egy könnycsepp gördült végig a homlokomon. Édes istenem, Liam
sírt. Miattam… Miattunk. Ettől még szorosabban fúrtam magam hozzá. Annyira
édesen szorított magához, a perc, amit örökre megtartanál, ez pont az volt. Számmal
érintettem az arcán haladó könnycsepp útját. Majd puszikkal halmoztam el gyönyörű
bőrét.
-
Kérlek,
bocsáss meg. – szipogta elcsukló hangon. Ekkor döbbentem rá, hogy mi is érez
irántam. Úgy sajnáltam őt, nem akartam ekkora fájdalmat okozni a
kirohanásommal. A kanapéhoz húztam és az ölébe másztam. Arcomat a mellkasához
nyomtam és engedtem, hogy erős karjai birtokba vegyenek.
-
Mindketten
kivettünk egy fájdalmas mozzanatot a történtekből, de talán ideje túllépni
rajta. Én is sajnálom, hogy ennyire feldühödtem…
-
Nem tudom
megmagyarázni miért félek attól, hogy elveszítelek. Talán érzem, hogy azt nem
élném túl. Igen, nem túl férfias kijelentés, de ha kilépnél az életemből,
összeomlana a világom.
-
Nem fogok
elmenni, ne aggódj. Szeretlek és szeretlek akkor is, ha veszekszünk. Holnap
pedig mindent megteszek azért, hogy megszeressen a családod.
-
Semmit nem
kell tenned, légy önmagad, a bájoddal elvarázsolod majd őket. De nem érdekel,
mit gondolnak, én tudom milyen ember vagy, és csak ez a fontos. – mosoly ült ki
a számra. Néztem őt, ahogyan szinte kapaszkodik belém. Soha nem láttam
ilyennek. Mindig tud meglepetést okozni nekem. Fogalmam sincs ki ismeri ezt a
Liam Payne-t, talán csak nekem volt szerencsém találkozni vele. Louis mondata
csengett a fülemben: „Nem tudnék bárkit is mondani, aki jobban szeretne
Liam-nél.” Teljesen igaza volt. Ezt érzem én is. A karjában tart, ölel, csókol,
szenved attól a gondolattól, hogy elveszít. Olyan ellesettnek látszik, mintha
egy zsinóron lógna és attól tartana, mikor szakad el az a bizonyos fonal.
-
Nem akarom,
hogy azon rágódj, mi lenne, ha elveszítenél. Ígérem neked, hogy melletted maradok,
hiszen az életemnél is jobban szeretlek. Nem is tudom mit kezdenék az
életemmel, ha nem lennél nekem. 3 hónappal ezelőtt el sem tudtam volna
képzelni, hogy beléd szeretek. Most pedig el sem tudom képzelni, hogy ne
szeresselek. Ahogy úsztál a delfinekkel és néztelek, leírhatatlanul boldog
voltam. Mindig az vagyok, amikor veled lehetek. Úgy vártam, hogy végre eljöjjön
a vasárnap éjszaka, és egy hetet veled tölthessek. Utálom a távolságot, az
időt, ami elszakít minket egymástól.
-
Ez a hét csak
rólunk fog szólni, és mindent megteszek, hogy boldog legyél. Esküszöm.
-
Csak szeress,
nekem nem kell több.
-
Ezzel nem lesz
probléma. – bazsalygott édes szájával.
Eddig
féltem, milyen véleménnyel lesz rólam a családja. De már nem érdekel. Nem
akarok senkinek sem megfelelni, nem akarok merev, görcsös lenni, bájologni,
azért hogy kedveljenek. Önmagamat adom, és ha azt elfogadják, minden szépen
alakul majd. Mert csak egy számít: aki szeret, elfogad hisztisnek, sírósnak,
szenvedélyesnek, érzékenynek, humorosnak, kedvesnek, megértőnek. Ezer arcom
van, ahogyan mindenkinek…
***
Nagyon köszönöm a véleményeket, csodálatosak vagytok!
Köszönöm azoknak, akik pipálgatnak és azoknak is, akik szebbnél szebb gondolatokat írnak. Mind-mind annyira kedves számomra. Nem győzöm hangsúlyozni, mit is jelent. Amikor elkezdtem írni, nem is hittem volna, hogy ennyi pozitív véleményt kapok.
Az új rész egy kicsit érzelmes lett, igazából az érzelmek dominálnak benne. Barátság, szerelem...
Véleményezzétek, nagyon kérlek titeket!!! ;)
Ezt a részt egy kedves olvasómnak ajánlom, aki ma ünnepli a születésnapját, s ezúton kívánok neki: NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! :)
Köszönöm ez a legeslegjobb szülinapi ajándékom!
VálaszTörlésNagyon aranyos vagy!Nagyoon imádlaak!
És elképesztően jól írsz ésnagyon kedves vagy mindenkivel!Örülök hogy olvashatom ezt a blogot,várom a kövit és mégegyszer köszönööm!!<33333
Engem nagyon boldoggá tesz, hogy örülsz. :) Már nagyon vártam a szerdát, hogy végre feltehessem az új részt szülinapod alkalmából. Szeretek örömet okozni, és látom, ez most sikerült is! :)
TörlésNagyon szívesen tettem! Én köszönöm, hogy ilyen csodálatos olvasó vagy!
puszillak♥
Elolvastam, nagyon tetszett! Megint. :-)
VálaszTörlésTetszik, hogy Liam ilyen nagyon szerelmes, meg a lány is, és mégis tudom élvezni, holott én egyáltalán nem vagyok romantikus típus...
Szóval nagy szó, hogy leköt. Igen, ezt bóknak szántam. :-D
Várom a folytatást!! :-)
xx
U.i.: Imádom Louist, nagyon jó, hogy kapott egy kis reflektorfényt! :-)
Drága Amelia!
TörlésKöszönöm szépen a bókot, nem is tudod milyen jól esik, hogy bár nem vagy romantikus típus, mégis tetszik és le tud kötni a történet. Már megéri írni! :)
Nagyon köszönöm, hogy írtál! Nagyon fontosak számomra a vélemények!
Amúgy igyekszem a srácokat olykor-olykor középpontba helyezni, ne tűnjenek nagyon el a háttérben! :)
millió puszi♥
Nagyon cuki lett ;)
VálaszTörlésMegmutattam a barátnőmnek is a blogot és nagyon tetszik neki(is)
<3 xoxo
Kedves Annus!
TörlésKöszönöm az elismerést, örülök, hogy tetszik. :)
Annak meg pláne, hogy a barátnőd is preferálja!
Nagyon köszönöm nektek!
puszillak♥
Nagyon tetszik *-* <3 Várom a köviit :3
VálaszTörlésKöszönöm! És azt is, hogy írtál! :)
TörlésSietek a folytatással!
puszi♥
Mikoor lesz kövii??:)) :*
VálaszTörlésÉpp most! :)))
Törlés