Viszonylag könnyen
beleegyeztek a srácok a délutáni programba, egyedül Zayn vonakodott egy kicsit,
mert pihenni szeretett volna. Szerencsére Perrie makacs természete hatást
gyakorolt a pakisztáni srácra, így végül beadta a derekát. Igen hamar elkészült a csapat, nagyjából 1 órakor el
is indultunk az első helyszínre. Warwick. Pontosabban a Warwick kastély. Nincs
nyüzsgés, gyönyörű a táj és a kastély rengeteg olyan érdekességet mutat be, ami
a fiúk figyelmét is felkeltheti. Kezemben tartottam a kastélyról nyomtatott
leírást:
A kastélynak viktoriánus rózsakertje és vizes
kertje is van, a legborzongatóbb élmény azonban a várbörtön és a kínzókamra, a
kastély mélyén vár rád. Odakünn pedig lovagi torna, íjászbemutató, katapult,
madárröptetés. 1978-ban a Madame Tussaud’s vásárolta meg a kastélyt és a
termekben viaszmúzeumot rendezett be. A várbörtön „oszló hullákat, zsolozsmázó
szerzeteseket, kínzóeszközöket és kivégzést” ígér. A tárlatvezetők pedig
bemutatják, hogyan tépték ki a foglyok nyelvét. A látogatók közül sokan rosszul
lesznek.
Ez biztosan tetszeni fog a fiúknak, Harry azonnal
kitépte a kezemből a papírdarabot. Izgatottan adta végig a fiúknak, és mondanom
sem kell, hamar megtalálták a közös kedvencet, ami nem más lett, mint a
kínzókamra. Bevallom engem is érdekelnek az efféle látnivalók, de nem tudom
hogyan fogom megélni a látottakat. Hannáról nem is beszélve, aki egy horror
filmen is sírva fakad, ami köztudottan csak művér és nagyszerű színészi
teljesítmény.
-
Mondd Hanna, Niall bemutatott már a
családjának? – kérdezte Perrie érdeklődve, s közben valamilyen kekszet
ropogtatott.
-
Még nem, a következő alkalommal, amikor
lesz egy hosszabb turné közi szünet, akkor elmegyünk mindenképpen. Most már
amúgy is muszáj lesz. – barátnőm kedves pillantást vetett szerelmére, aki
érzékeny csókkal felelt csillogó tekintetére. Niall finoman bólintott fejével,
hagyva, hogy Hanna elárulja titkukat. – Talán most van a legjobb alkalom arra,
hogy elmondjunk nektek valamit. Mindannyian itt vagytok, és nektek jogotok van
tudni erről. Szóval, egyszerűen és tömören… Niall-el kisbabánk lesz.
Szájtátva bámult mindenki a szerelmes párra, azt
hiszem teljes döbbenet a javából ilyen hírrel előállni. Meg sem tudtak
mukkanni, igazából ez olyan pillanat volt, amit érdemes lett volna
megörökíteni. Az első bizonytalan, de annál kedvesebb gratuláció Louis-tól
jött, aki a maga sajátos humorával oldotta a keletkezett feszült helyzetet.
Mert ez feszült volt, kár tagadni. Nem tudták hova tenni a hírt, talán az első
eszmefuttatás Niall és a karrierje körül forgott mindenkinek. Végül, úgy 2-3
perces hallgatagság után gratuláltak a leendő szülőknek, akik örömmel fogadták
a kedves szavakat.
-
Na Cami,
beállsz a kalodába? Gyorsan elpaskollak! – kérdezte Harry viccesen, de abszolút
nem értékeltem a humorát.
-
Menj a
francba. – halvány mosoly mégis előjött az arcomon, de gyorsan el is tűnt.
-
Ez annyira
izgalmas, hihetetlen, hogy miket műveltek itt az emberekkel. – lelkesedett
Niall, aki egyik kínzóeszköztől a másikhoz húzta Hannát, bár őt már kevésbé
dobta fel ezen eszközök látványa.
-
Engem a hideg
is kiráz ezektől, szörnyű. Szegény emberek min mehettek keresztül. –
sóhajtozott Eleanor, aki egy pillanatra sem engedte el Louis kezét.
Engem érdekelt, bár
valóban borzalmas belegondolni hogyan kínoztak embereket halálra. A srácok
végig ökörködték a tárlatot, amit lehetett kipróbáltak, hát persze, ha nem így
lenne, akkor nem is ők lennének. Egymást ugratták, így igazából teljesen
szétszéledt a társaság. A fiúk az egyik irányba, míg mi lányok a másikba.
-
Ha vége
Zayn-ék turnéjának, összeköltözünk majd. – mesélte minden előzmény nélkül a
jövőbeli terveiket Perrie.
-
Tényleg? Ez
nagyon jó. –feleltem jókedvűen, tetszett, hogy ennyire komolyan gondolják a
kapcsolatot.
-
Már úgy várom.
Beszéltünk róla, hogy veszünk egy házat, ami Zayn tulajdona lesz, ha esetleg
bármi probléma lenne közöttünk a jövőben. De ezt nem akarom, szeretnék örökké
vele maradni, szeretném, ha ő lenne a férjem.
-
De édes vagy,
ez annyira kedves. – igen, egy pillanatra engem is elgondolkodtatott a dolog.
Zayn és Perrie összeköltöznek, úgy tudom Louis és Eleanor tervei között is
szerepel hasonló kilátás, Niall és Hanna gyermeket várnak. Vajon mi lesz Liam
és az én sorsom? Hogyan alakul a kapcsolatunk, ha lecseng a turné, ha többet
lehetünk együtt. Komoly kérdés ez.
Miután végig jártuk a
kastélyt belülről, a külső parkot néztük meg. Káprázatos hely, mindenkinek
érdemes lenne ellátogatni ide. Gyönyörű fák, bokrok, csodálatos pázsit. A pávák
szabadon sétálgattak a zöldellő növények között. Imádtam. Mindig is oda voltam
a természetért, és bár nem az erdőben sétálgattam, a mesterségesen kialakított
terület teljesen a hatalmába kerített. Hosszú órákat töltöttünk el itt, sajnos
nem maradt idő további helyek felkutatására. 6 órakor visszaindultunk Londonba,
hogy azt a kevéske időt, ami még megmaradt, szabadon felhasználhassuk. Nagyon
jól telt a nap, nagyon jól éreztük magunkat mindnyájan, igazi kis családdá
kovácsolódtunk. Hazaérve mindenki ment a maga dolgára, mi pedig négyen birtokba
vettük a házat, és kiélveztük a szabadság utolsó óráit.
3 hónappal később
Izgatottan pakoltam össze
ruháimat a bőröndömbe. Hanna sürgetett, kapkodtunk össze-vissza, az ember sosem
tud időben elkészülni. 3 óra múlva indul a gép New Yorkba, kevés időnk maradt.
Barátnőm pocakosan vág neki a nagy útnak, ami miatt kicsit aggódom is. A csapat
már elkezdte a turné amerikai részét, éppen New Yorkban vannak, s a koncert
estéje után kapnak két nap szabadidőt, amit kedvükre tölthetnek. Mi ezért is utazunk
a nagyvárosba, látni akarjuk őket. 3 hónap alatt, négyszer találkoztunk, ami
valljuk be, semmi. Nagyon hiányzik Liam, alig várom, hogy végre magamhoz
ölelhessem és közel legyen hozzám. De ennek legfontosabb és legalapvetőbb
feltétele, hogy elérjük a gépet.
-
Ha nem
szarakodtál volna annyit, időben elindultunk volna. – förmedt rám Hanna,
miközben gyorslépésekkel a csekkoló ponthoz igyekeztem.
-
Nem csak az én
hibám, nem én mentem nyolcszor pisilni.
-
Nyomja a baba
a hólyagom. Hiába pici, akkor is.
Szerencsére minden a terv
szerint zajlott, és 2 óra múlva már a levegőben beszélgettünk az elkövetkezendő
napokról. Hannára rájött egy kisebb rosszullét, ami nem tudni, hogy a
repüléstől, vagy a terhességtől következett be, de az is elképzelhető, hogy a
kettő nincs barátságban egymással.
Hosszú volt az út, nagyon
hosszú. Úgy éreztem sosem érünk oda, fáradt voltam, bár igyekeztem pihenni egy
kicsit, nem bírtam aludni egy percet sem.
Karikás szemekkel,
idegesen, de annál boldogabban vettük tudomásul, hogy megérkeztünk. Vártam a
percet, hogy találkozhassak a szerelmemmel.
Először a csomagjainkért
siettünk, mert nekünk alapelem a sietség. Amikor a csomagokhoz értünk, Niall és
Liam csillogó tekintete fogadott bennünket. Azonnal Liam-hez rohantam és a
nyakába ugrottam. Öleltem, csókoltam, legszívesebben a terminálon letepertem
volna. De ilyet azért mégsem csinálunk.
Az autóban ülve el sem
engedtük egymás kezét, úgy hiányzott az érintése.
Sosem jártam még New
Yorkban, de ahogyan a felhőkarcolók között kocsikáztunk, pontosan olyan volt,
mint a filmekben. Valami elképesztő. Bámulatos. Engem lenyűgözött. Hatalmas
épületek, rengeteg üzlet és tömérdek ember.
-
Hanna, te hogy
viselted az utat? – kérdezte Liam érdeklődve.
-
Háromszor
rókáztam, egyébként egész jól. Úgy érzem ez a kölök utál repülni, így az én
utamat is megkeserítette. – mindezt persze mosolyogva adta elő, sugárzott a
boldogságtól.
-
Drágám, holnap
estére ki is találtam a programot. – nézett rám Liam, s mérhetetlen boldogságot
láttam szemeiben.
-
Tényleg? És mi
lesz az? Tetszeni fog?
-
Hát remélem,
mert régóta tervezgetem.
Tudtam, hogy ez az a
meglepetés, amit anno Hanna terhességének bejelentésekor kellett lemondanom.
Liam már akkor is készült rá, és szomorú volt, amiért el kellett halasztani.
Sokat jelentett neki, ezért egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mi is lehet a
meglepetés…
***
Köszönöm az előző részhez a véleményeket, bár máskor többen szoktatok írni. Azért ennek is örültem.
Ez a rész nem lett túl eseménydús, káosz volt a hetem. Nem mentegetőzni akarok, de ez az igazság.
A bocsi az elején lévő fehér kiemelésért, ma nagyon nem vagyunk jóban a blogspot-tal.
A bocsi az elején lévő fehér kiemelésért, ma nagyon nem vagyunk jóban a blogspot-tal.
Írjatok, pipáljatok! :)
A de jó lett:))))
VálaszTörlésNagyon várom hogy mi lesz a meglepi.tetszett amikor az egész banda(barátnőkkel együtt értve) együtt volt de a Harry meg a Lisa hogy voltak?nem úgy volt hogy ők is jönnek? Minden esetre oda voltam ezért a részért IS . Várom a következőt<3
Köszönöm!
TörlésTudom nem ez lett az eddigi legjobb rész, de próbáltam valamit összehozni. Ígérem a következőbe több energiát fektetek.
Egyébként Liza és Harry is ott volt. Harry akarta paskolni Camit a kalodánál. Liza nem nagyon került itt képbe, ő végül Harry-hez ment a közös házba.
Nagyon köszönöm, hogy írtál! Annyira jól esett!
puszillak♥
Ez az! Új rész. Mikor megláttam, még a dolgozatomat is félre dobtam! Igaz, hogy kifolyik a szemem, már három napja folyamatosan bámulom a képernyőt, és két napja nem mentem iskolába a dolgozatok miatt, de ezért megérte letenni 5 percre!!!:D (nem igazi adat, mert lassan olvasok)
VálaszTörlés"nagyszerű színészi teljesítmény"? - nem mindig. Egyre kevesebbszer az. De sosem értettem azokat, akik félnek egy kaszabolós horrortól. Hiszen ott csak ölnek.
"barátnőm kedves pillantást vetett szerelmére, aki érzékeny csókkal felelt csillogó tekintetére. Niall finoman bólintott fejével, hagyva, hogy Hanna elárulja titkukat." - Jajj, de édes jelenet! Annyira előttem volt. Mint egy boldog pillanat, amire az ember szívesen emlékszik vissza évekkel később is. Pedig csak egy egyszerű mozdulatsor, ami bármikor előfordulhat. Bárkivel. De abban a pillanatban olyan sokat jelent.^^ Ez a kedvencem. Annyira tele van érzéssel. <3
És akkor eljött az, hogy "3 hónappal később". Amire a reakcióm... khm. Azt most nem mondom el, mert csak úgy kicsúszott a számon, de elég kerek szemekkel néztem. Mindig úgy meghat, mikor ennyi idő csak úgy eltelik. Elképzelem, hogy három hónappal később én hol fogok tartani, és ők mennyit tettek azóta. Az egész olyan fura dolog az idővel kapcsolatban. Nem értem este miért kell ilyeneken gondolkodnom.
"Öleltem, csókoltam, legszívesebben a terminálon letepertem volna. De ilyet azért mégsem csinálunk." - Humor:DD Nevettem:D ezt csak azért említettem meg, mert kiemelkedően vicces volt:D Bár most itt le kéne állnom az idézgetéssel, mert már erről fog szólni az egész kommentem.
Na vajon mi lehet a meglepetés... hát ugye. Már egyszer leírtam, hogy mire gondolok, de mi van akkor, ha ez egy becsapós meglepi. Nem lepődnék meg, ha egy komment miatt máshogy alakulna az egész. Vagy, ha alapból nem is annak lett volna szánva. Elgondolkodtató. Tipikus logikai játék ez. Sajnos mindkettő logikus, és fogalmam sincs... Szóval már megint nagyon kell várnom a következő részt! Rá kényszerítesz egyszerűen:D
Most, hogy a legtöbb mondatot idéztem, lezárom itt ezt. Valahogy ma nem igazán voltam formában. Úgy érzem, és sok fura dolgot hordtam össze. Remélem elnézed ezt nekem:)
~xx
Nos Niall és Hanna jelenete a szemeim előtt lebegett. Ez tényleg olyan pillanat, amit el tud képzelni az ember. Én nagyon is. Kedves rész.
TörlésIgen, kicsit a személyes érzéseim vittem bele ebbe a számodra vicces gondolatba. Igen, ez így van. :)
Elmondom, hogy imádtam a véleményed, tetszett az idézgetés. Szeretem, amikor kiemeltek mondatokat, ami nektek tetszett. Sokat jelentenek a nekem szánt soraid és iszonyúan hálás vagyok érte.
Nekem ez a rész nem tetszett, igyekeztem írni valamit, mert katasztrofális hetem volt. Az első "nem tetszik" pipa is tanúskodik erről.
Annyira köszönöm, hogy írtál ás elmondtad a véleményed!
Imádlak!
puszi♥
Nagyon jó ez a blog :) <3 Még 1 rendszeres olvasó ^^
VálaszTörlésKöszönöm szépen!
TörlésÖrülök, hogy ennyire tetszik és üdvözöllek az imádott olvasóim között!
puszillak♥