45. rész - Túl szép minden, félő, hogy valami megtöri ezt a gyönyörű időszakot...

Perrie magához tért, de semmire nem emlékezett a történtekből. Kimaradt neki minden a balesetből. Utolsó emléke az volt, amikor autóba ült és a sofőrrel elindultak a stúdióba. Arra viszont tisztán emlékszik, hogy a bácsikája miket mondott neki. Azt kérte ne adja fel és menjen vissza, mert a szeretteinek szüksége van rá. A nagybácsi 3 évvel ezelőtt halt meg. Szóval a hideg is végig futott a hátamon, ahogyan ezt elmesélte. Ez valószínűleg akkor történhetett, amikor műtét közben újra kellett éleszteni. Én hiszek az ilyesmikben, így elhiszem, amiket mondott. A beszéde még sokszor zavaros volt és nem tudta egyértelműen kifejezni magát. Ezen mondjuk nem kell csodálkozni, a baleset nagyon komoly volt, hála az égnek, hogy felébredt és nem lett maradandó sérülése.

Miután magához tért, pihennie kellett, így magára hagytuk. Hamar álomba szenderült. A Little Mix sajtósa néhány információt közölt a médiával és a rajongókkal. Beszéltünk pár szót Zayn-nel, akkor látszólag megkönnyebbült Perrie állapota miatt. Mindenki érte imádkozott, s úgy tűnik ez meghallgatásra került. A pakisztáni srácnak sokat jelentett a barátok támogatása, egy ölelés kíséretében még nekem is köszönetet mondott, amiért mellette álltam és állok is. Nagyon jól esett ez a gesztus.

Elindultunk haza, Lizának felajánlottam, hogy jöjjön velünk, de ő inkább Harry-vel szeretett volna utazni. Gyanús volt a dolog, túl sok időt töltöttek kettesben. Kifelé menet elkaptam a kisasszonyt és ejtettünk néhány mondatot.

-         Nem bocsátottam még meg neki, de nagyon teper érte, szóval ezt értékelem. – felelt a ki nem mondott kérdésemre.

-         A te dolgod mit csinálsz, elmondtam, hogy nem szólok bele, lassan felnőtté érsz és neked kell a döntéseidet meghozni, s ha helytelen, akkor elszámolni velük.

-         Kössz Cami, díjazom a támogatásod és azt, hogy nem nyaggatsz. Nem vagyok rá kíváncsi.

-         De ha gond van, nekem szólj, nem avatkozom bele, ha nem muszáj, viszont szeretnék tudni róla, ahogyan eddig is.

-         Rendben. Így lesz! Na de most mennék, Harry már vár. Elmegyünk moziba, reméljük, hogy épségben kijutunk az épületből.

Liza a kórház előtt álló riporterek és rajongókra gondolt. Ahogyan megjelentünk a bejáratnál, őrült módon kezdtek kattogni a gépek, többen szegeztek nekünk kérdéseket, amire többnyire Perrie állapotáról szóltak. A fiúk és a biztonságiőrök kíséretében épségben eljutottunk a kocsihoz, majd Liam-mel haza indultunk. A kocsiban kifelé bámultam, néztem a mellettünk elhaladó zöld növényzetet és a házakat, épületeket. Mélyen elkalandoztam a gondolataimban, annyi minden átfutott az agyamon. Kedvesem a pocakomra tette a kezét, ami nyomban visszarántott a jelenbe. Újra elöntött az a mámoros érzés, amikor tudatosul benned, hogy hamarosan egy kisbabát hozol a világra. Annyi mindenen mentünk már keresztül, hogy néha fel sem fogom, hogy biztosan velem történik-e mindez. Találkoztam Liam-mel egy butyuta, filmbe illő jelent során, akkor, amikor lelkileg a padlón voltam. Segített talpra állni és megmutatta, hogy a velem történt tragédia ellenére is lehetek boldog és szerethetek mást is úgy, ahogyan Bent, vagy talán annál is jobban. Felnyitotta a szemem és boldoggá tett. Mellettem áll, támogat, felvállal a rajongók előtt és szeret, nagyon szeret. Most pedig gyermeket várunk. Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy terhes leszek a közeljövőben, biztosan kiröhögöm. Viszont mindez igaz és ennél boldogabb nem is lehetek.

Kiszálltunk az autóból és elindultunk a ház felé. Louis autója parkolt a kerítés mellett, de a fiút sehol sem láttuk. Bementünk a házba és Liam azonnal felhívta őt, hátha itt van valahol a közelben. Nyomban felvette és elárulta, hogy sétált egy kört, amíg mi nem érkeztünk haza. Beszélni szeretne velünk, segítségre van szüksége.

Főztem kávét és összedobtam egy kis milánói makarónit. Közben Louis is megérkezett és leült a konyha asztalnál Liam-mel szembe. Én közben főztem, de a szemem és a fülem rajtuk volt.

-         Nem tudtam kihez forduljak tanácsért. Liam, te mindig olyan okos dolgokat tudsz mondani, ezért is gondoltam, hogy eljövök hozzátok, hátha tudtok segíteni. – kezdett bele a mondókájába a fiú. Látszólag ideges volt, kezeit tördelte és a légzése is megváltozott.

-         Mi történt haver? – Liam azonnal átváltott aggódó baráttá és várta, hogy a srác elmesélje a problémáját.

-         Oltári nagy hülyeséget követtem el. Fogalmam sincs, mit csináljak.

-         Jesszusom, mi történt? – már engem is érdekelt a dolog.

-         Megcsaltam Eleanor-t. – döbbentem néztünk össze Liam-mel. Louis lenne az utolsó, akiről ilyet feltételeznék.

-         Mi van? Most ugye viccelsz? – kérdezte Liam.

-         Nem, komolyan mondom. 2 hete történt Bostonban. Odajött hozzám egy csaj beszélgetni, amikor a bárban voltunk. Addigra te már hazamentél, csak én és Niall maradtunk a szórakozóhelyen. Jókat dumáltunk, kiderült, hogy még csak nem is hallott rólunk, ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Niall, a csaj meg én elég jól elvoltunk, ittunk, sokat ittunk. Aztán Niall visszament a hotelszobába, én meg ott maradtam a csajjal. Azt mondta kimegy a mosdóba, ha akarok tartsak vele. Belementem. Egy szóval megdugtam a bár mosdójában. Utána ő elment és én is taxit fogtam és hazamentem.

-         Louis, hogy lehetsz ennyire hülye? Már ne is haragudj. Egy mosdóban? Ráadásul erről bárki tudomást szerezhet, és El hamarabb megtudja, mire odajutsz, hogy te mond el neki. – förmedt rá Liam, de azonnal tudta, hogy Louis-nak nem a kioktatásra van szüksége.

-         Igazad van, barom vagyok. De úgy be voltam rúgva, hogy azt sem tudtam mit művelek. Rögtön megbántam és sírva szitkozódtam a taxiban ülve. Mondjátok meg, mit tegyek?

-         Szerintem mondd el neki, jobb ha tőled tudja meg, mint valamelyik újságból vagy az internetről. Túl híresek vagytok ahhoz, hogy ez ne derüljön ki. – adtam egy ötletet, amit a leglogikusabbnak találtam.

-         De nem akarom, hogy fájjon neki.

-         Meg fogja tudni, idővel biztosan. És az tényleg fájni fog, mert hazudtál neki. Viszont ha őszintén elmondod, hogy hibáztál, talán értékeli és megbocsát. De ne várd el tőle, hogy majd a nyakadba ugrik az őszinteséged miatt.

-         Persze, tudom. Bár visszatekerhetném az időt, hogy visszacsináljak mindent. Mentem volna haza inkább Niall-el. Szeretem El-t, annyira bájos, imádnivaló teremtés, nem ezt érdemli.

-         Hatalmas butaságot követtél el. De mindenki hibázik, a lényeg, hogy mihamarabb beszélj vele. Tudnia kell róla, mielőtt más előz meg.

-         Írok neki egy üzenetet, hogy találkozzunk, és akkor beszélek vele. Azt mondta elmegy Danielle táncpróbájára, utána talán jó lesz neki. Kibaszottul félek, mi van ha látni sem akar többé?

-         Nem tudhatjuk, miként reagál. Lehet, hogy túl tud lépni rajta, de az is lehet, hogy nem. Annyira nem ismerem őt. – vette át a szót Liam.

-         Olyan lelkiismeret furdalásom van, nem is tudom elmondani mit érzek.

-         De hogy tudtad előttünk ennyi ideig eltitkolni? – nézett rá Liam Louis-ra értetlenül.

-         Az ominózus este másnapján el akartam mondani, de valahogy képtelen voltam rá, most viszont annyira kínoz a tettem, hogy valakinek beszélni akartam róla.

-         Jó, hogy elmondtad. Fogadd meg a tanácsunk és mondd el El-nek, jobb ezt mihamarabb tisztázni.

-         Épp most írt, hogy egy óra múlva jön el a táncpróbáról, aztán ráér. Ha kidob, van itt egy hely éjszakára? – próbálta viccesen, amolyan Louis módon venni a problémát, de tudtuk mennyire tart a beszélgetésről.

-         Hely mindig lesz, ha gond van, gyere nyugodtan. De inkább ne így fogd fel. – mosolyogtam, majd megöleltem a fiút. Liam is csatlakozott. Rájöttem, hogy mi olyan ölelgetős emberek vagyunk, de ez jó, sokkal közvetlenebb így a kapcsolat és jobban érződik a támogatás.

Louis megköszönte a tanácsot és elindult haza, hogy erőt gyűjtsön a vallomáshoz. Elképesztő, hogy itt mindig történik valami. Velük nem lehet az unalmas angolok életét élni, valaminek mindig kell lennie. Bár Louis-ról sosem gondoltam volna, hogy félrelép, ő lenne az utolsó, hiszen olyan jól megvan Eleanor-ral. De hibázott, most pedig rettentően kétségbe volt esve. Nem is csodálkozom rajta.

A nappaliban ültünk. Liam az ultrahangos felvételt nézegette és minden szögből átpásztázta az a parányi kis lényt, aki a felvételen fedezhető fel. Édes volt, hogy mennyire beleélte magát és szinte gyönyörködött benne. Nagy a boldogság, körülöttünk viszont problémák sokasága áll fenn. Perrie balesete, Hanna állapota, Louis botlása. Túl szép minden, és annyira félek, hogy valami baj fog történni. Nem pont a babával, egyszerűen csak valami probléma, ami aggodalmat szül és megtöri ezt a gyönyörű időszakot. Talán ez csak paranoia, vagy valami butaság, ami megrémít. Mindenesetre Liam-et is beavattam, aki igyekezett megnyugtatni. Kisebb-nagyobb sikerrel…

***

Köszönöm az előző részhez kapott véleményeket, nagyon hálás vagyok nektek. A sok pipa és komment mindig jól esik, köszönöm szépen.

Viszont kaptam egy negatív kritikát is, vagyis egy nem tetszik pipát. Érdekelne, hogy mi volt a baj, miért nyomott az illető a negatív jelzésre. Ha esetleg e-mailben (cami92@vipmail.hu) leírnád nekem, mi nem tetszett, örülnék neki. Szeretnék javítani rajta, ha lehetséges.

Remélem tetszeni fog, még 5 fejezet van hátra, és lassacskán a végére érünk. De mindegy is, ez még kicsit odébb van, addig is jó olvasást nektek és várom a VÉLEMÉNYEK bármely formáját.

Az ÚJ BLOGHOZ pedig továbbra is várom a véleményeket, feliratkozókat, hiszen szeptemberben startolunk, kíváncsi vagyok, hányan lesztek velem.

Ide kattintva megtekinthetitek a blogot

Millió puszi