Megnyomtam a csengőt.
Torkomban dobogott a szívem, várva arra, hogy az a bizonyos személy ajtót
nyisson. De hiába.. Több mint 10 percet álltam az ajtó előtt, de senki sem
nyitott ajtót. Ekkor megszólalt a telefonom. Hosszas kutakodás után a táskámban
sikerült rátalálnom.
-
Igen? – ismeretlen
számról hívtak.
-
Szia Cami! Perrie
vagyok! Ne haragudj, hogy téged zaklatlak, csak Zayn-t nem érem el, és nincs
senki a közelemben, aki segíthetne. Hirtelen te jutottál eszembe.
-
Mi történt Perrie? –
kérdeztem aggódva.
-
Rosszul vagyok,
annyira görcsöl az oldalam, hogy képtelen vagyok felkelni. Próbáltam felállni,
de a fájdalomtól összerogyok. El tudnál vinni a kórházba? – hallottam, hogy a
könnyeivel küszködik.
-
Persze! Mondanál egy
címet, hogy hova menjek? Nyugodj meg Perrie, minden rendben lesz. Azonnal
indulok.
A lány lediktálta a címet,
és pedig autóba ültem, s rohantam hozzá. Az ajtó nyitva volt, így bementem a
lakásba. Szegény Perrie az ágynak támaszkodott és potyogtak a könnyei.
Összeszedtem neki néhány dolgot, majd támaszt nyújtottam neki, ezzel segítve a
felállást. Lassan lebattyogtunk a lépcsőn, kocsiba szálltunk és célba vettük a
The Royal London Hospital-t. A kórházban kerestem egy orvost, aki segíthet a
kínzó fájdalmakkal küszködő lánynak. Perrie-t tolókocsiba ültették és elvitték
megvizsgálni. Addig is próbáltam hívni Liam-et, ill. Harry-t, hátha kettőjük
közül valaki felveszi. Elfelejtettem elkérni Zayn számát, így őt is tudtam
volna hívni. Kevesebb, mint fél óra után kitolták a vizsgálóból Perrie-t,
akinek, mint kiderült vakbélgyulladása van, és azonnal műteni kell. Nagyon meg
volt rémülve, szemeiben félelmet véltem felfedezni. Elkértem a telefonját, hogy
közben felhívhassam Zayn-t. Amíg Perrie-t a műtétre készítették, mindvégig
mellette voltam, amíg várakoztunk a kezét fogtam. Jól esett neki a közelségem,
az hogy nincs egyedül. Azonban elérkezett az idő, betolták a műtőbe. Megöleltem
és nyugtatásként a fülébe suttogtam, hogy minden rendben lesz. Majd eltűnt a
hatalmas fehér ajtó mögött.
A folyosón járkáltam föl,
s alá. Ideges voltam, elvégre én vagyok az egyetlen „hozzátartozó”. A srácok
nem vették fel a telefont, minden bizonnyal a turnéra próbáltak. Percenként
hívtam hol az egyiket, hol a másikat. Perrie mobilja viszont megcsörrent. Zayn
neve jelent meg a kijelzőn.
-
Szia Zayn, Camila
vagyok. Azért hívtalak harmincszor, mert Perrie rosszul lett, behoztam a
kórházba. Szegénynek vakbélgyulladást diagnosztizáltak, épp a műtőben van.
-
Jesszusom! Melyikbe
vagytok? – kérdezte Zayn, hangja egyre idegesebb lett.
-
The Royal London
Hospital-ban. Siess!
-
Rohanok! – ezzel
lecsapta a telefont.
Mintegy fél óra alatt
végeztek az orvosok, egy fiatalember tolta ki az alvó lányt a műtőből. Miután
áttették a kórterembe, bementem hozzá. Békésen aludt az altatótól. Közben Zayn
is megérkezett, aki aggódó szerelmes férfiként puszilta meg a lányt. Magukra
hagytam őket.
Liam kint várakozott a
kórterem előtt.
-
Szia! Hogy van? –
kérdezte, miközben magához ölelt.
-
Jól, de még alszik.
Az orvos szerint minden rendben van. Néhány napot a kórházban kell töltenie.
Antibiotikumos kezelést kap.
-
Édes vagy, hogy
mellette maradtál! Te jól vagy? – puszilta meg a homlokom Liam.
-
Persze, csak aggódtam
érte. Szegény annyira meg volt rémülve, reszketett a félelemtől. Örültem, hogy
azzal, hogy mellette vagyok, egy kicsit megnyugodott.
-
Hiányoztál! Dani
hozzám is eljött, megbeszéltük a dolgokat. Most akkor hivatalosan is Liam Payne
barátnője lettél. – mosolygott.
-
Szóval a barátnőd
vagyok? Milyen jól hangzik. – csókoltam meg gyengéden. Ekkor Zayn jött ki az
ajtón.
-
Épp most ébredt fel,
édesem nagyon kába. Kicsit hányingere van, biztosan az altatás miatt. Ivott egy
kis vizet, szerintem vissza fog aludni. Cami kérte, hogy menj be hozzá. –
jegyezte meg Zayn.
Bementem az ébredező
lányhoz. Az ágya mellé ültem. Karját felemelte és megfogta a jobb kezem.
-
Köszönöm Cami, hogy
mellettem maradtál. Így nem is volt olyan félelmetes. Annyira kedves vagy.
-
Semmiség te lány.
Aggódtam érted, most pedig nagyon boldog vagyok, hogy jól vagy. Próbálj meg
pihenni, holnap ígérem meglátogatlak.
-
Köszönöm! – kezeit
felém nyújtotta, én pedig megöleltem.
Little Mix Jesy és
Leigh-Anne is megérkezett a kórházba. Zayn épp a történteket mesélte. Liam
odajött hozzám, kezünk összekulcsolódott és elindultunk hazafelé. Mielőtt a
lifthez értünk volna, Zayn sietett hozzánk. Liam lement az érkező lifttel én
pedig a pakisztáni sráccal maradtam.
-
Cami, köszönöm, hogy segítettél
Perrie-nek. Ha te nem vagy, nem is tudom mi lett volna. Köszönöm szépen! Azt
hiszem igazad volt, nem is ismertelek. – őszinte hála csillogott a szeméből,
nagyon jól esett, amit mondott.
-
Szívesen tettem.
Örülök, hogy segíthettem.
-
Nagyon köszönöm. –
búcsúzásként magához szorított majd visszarohant a lányokhoz.
Zayn köszönete rendkívül
meglepett, az ölelésről nem is beszélve. Díjaztam a kedvességét, most már talán
változik a kapcsolatunk. Liam-mel kézen fogva sétáltunk ki a kórházból. Azonban
el kellett búcsúznunk, mert neki még próbára kellett mennie, nekem pedig akadt
egy kis dolgom otthon. Így egy szoros ölelés és csókváltás után elváltak
útjaink. Ám estére hivatalos voltam hozzájuk, megkért, hogy töltsem a
lakásukban az éjszakát. Nem tudom, hogy mire vállalkoztam. Egy házban 5
sráccal, nem hangzik túl jól. A délután viszonylag gyorsan eltelt, miután elvégeztem
a dolgom, összepakoltam indulásra készen. Az estére előhalásztam egy régi
fehérnemű szettemet, ami az egyik kedvencem, remélhetőleg szükség lesz rám az
este folyamán. Gyorsan a konyhába siettem, bekaptam pár falatot, majd magam
mögött hagytam a házat. Izgatott voltam, nem tudom miért. Nem először vagyok a
srácokkal. Bár mondjuk még Liam barátnőjeként nem voltam velük. Fürgén
lépkedtem fel a lépcsőkön és nyomtam meg a számomra ismerős csengőt. Niall
nyitott ajtót.
-
Üdv nálunk! Fáradj
be! – invitált az előtérbe a szőke fiú. Halvány öleléssel köszöntött.
Liam hálószobája |
Közben Liam is megjelent a
lépcső tetején és mutatóujjával jelzett, hogy menjek hozzá. Édes ölelésével
köszöntött, majd megragadta a karom és bevezetett a hálószobájába. Igazán
elegáns, egyben férfias kuckója volt. És nagy volt a rend. Talán csak miattam,
ki tudja. Mindenesetre nagyon tetszett az egész helyiség. A díványra lepakoltam
a holmimat, majd Liam-hez bújtam és megcsókoltam. Végre teljesen hivatalosan,
titkolózás nélkül tehettem meg mindezt. Olyan jó érzés volt, boldog voltam. A romantikus
pillanatot Harry kiabálása szakította félbe, ugyanis kész volt a vacsora. Harry
bevetette híres szakácstudományát. Mindenki az asztalhoz ült, szívélyesen
köszöntöttem a fiúkat. Zayn mosolyogva nézett rám, ilyen azt hiszem még sosem
fordult elő. Mindenki helyet foglalt az asztalnál.
-
Na srácok, először
is, van egy kis bejelenteni való. – rám pillantott. – Camila és én hivatalosan
is egy párt alkotunk. Úgyhogy fogadjátok őt a köreinkben.
-
Komolyan? – lepődött
meg Louis, aki kisebb kacsintással jelezte, hogy tetszik neki a dolog.
-
Igen, Louis,
komolyan. Szerintem majd több időt fog nálunk tölteni ez a kedves lány. – kezét
a lábamra helyezte és megszorította a combom. Kissé zavarba jöttem. Minden szem
rám szegeződött, de szerencsére Zayn törte meg a többiek bámulását.
-
Őszintén örülök
nektek, Cami nekünk volt egy kis nézeteltérésünk, amiért bocsánatot szeretnék
kérni. Alaptalanul vádaskodtam és mondtam csúnya dolgokat neked. A mai nap
ráébresztett, hogy önzetlenül segítesz másokon, olyan embereken is, akik addig
nem álltak olyan közel hozzád. Perrie neked köszönheti a gyors segítséget.
Úgyhogy üdv a One Direction családban.
-
Kedves vagy Zayn. És
elfogadom a bocsánatkérésed. Aranyosak vagytok, amiért így elfogadtatok.
Annak ellenére, hogy minden olyan bonyolultan alakult az utóbbi időben.
-
Szóval igyunk ránk,
illetve a napokon belül elkezdődő turnéra, amiben kurva sok munkánk van.
Egészségetekre! – pezsgővel koccintottunk, majd hozzáláttunk Harry által
elkészített sajtos makaróni elfogyasztásához. Mi tagadás, Harry ért a főzéshez,
nagyon finom vacsorát készített.
Vacsora után beszélgettünk
egy kicsit. A srácok a nappaliba heveredtek le, én pedig hősiesen elvállaltam a
mosogatást. A fiúk FIFA-zni kezdtek, nagy kiabálások, illetve hurrogások
hallatszottak a helyiségből. Gyengéd kar fonta körbe a derekamat, megzavarva
ezzel a tevékenységemet. Liam bújt be mögém, el sem akart engedni. Annyira édes
volt, sugárzott belőle az irántam érzett szeretet. Megcsókolta a fejem, majd
csatlakozott a többiekhez. Ezer hála és köszönet fogadott a fiúk körében,
amiért elvégeztem a „piszkos” munkát. Liam mellé ültem a kanapén, aki átkarolt,
s így néztük, ahogy Zayn és Louis elmélyülten játszik. Közben Harry chipeset
majszolt, Niall pedig gitározgatott. Miután Zayn idegesen fogadta a csúfos
vereséget, kitalálta, hogy üvegezzünk. A játék lényege, hogy akire rámutat a
megpörgetett üveg, annak lehetősége van választani, hogy felel egy kérdésre,
vagy végrehajt egy feladatot. Mindannyian a földre ültünk, Niall hozott egy
üres üveget, s kezdetét vette a játék. Louis kezdte a pörgetést. Az üveg rövid
pörgés után Niall-re esett.
-
Felelsz vagy mersz,
kedves Niall barátom? – szegte a kérdést Louis a társának.
-
Merek. Bevállalós
vagyok! – kacsintott az ír fiú.
-
Akkor a feladat a
következő: itt egy paradicsom, Zayn lesz kedves és leveszi a felsőjét,
lefekszik a földre. Neked Niall, ezt a zöldséget, Zayn ruhátlan hasától egészen
a homlokáig kell vinned, az száddal és az orroddal irányítva.
-
Basszus Louis, engem
miért vonsz bele ezekbe? – mondta félig mérgesen, félig viccesen Zayn.
-
Miért magamat vessem
alá? Egy fenét! Na hajrá Niall!
Izgatottan figyeltük Niall
miként végzi el a feladatot. Szegény igen keservesen vette az akadályt, a
paradicsom nem akart a kedvében járni. Hosszabb szenvedés és mérhetetlen
röhögés után Louis megkegyelmezett és jelesre értékelte a munkát. A pakisztáni
srác letörölgette magáról társa rácsöpögtetett nyálát, majd felsőjébe bújt. Niall
volt soron a következő pörgetésben. Az üveg ez esetben Harry-t választotta.
-
Na Harold, felelsz
vagy esetleg mersz? – tette fel a választási lehetőséget Niall.
-
Felelek. Nem vagyok
olyan bátor, mint te! – a szőke srác büszkén méregette magát, majd hosszabb
gondolkodás után feltette a kérdést.
-
Ki volt az utolsó
lány, aki megdobogtatta a szíved? – kérdést meghallva Harry elvörösödött, s kisebb hallgatás után megszólalt.
-
Erre nem akarok
válaszolni.
-
Hééé, ez nem ér!
Mindenkinek válaszolni kell, akár kínos, akár nem. És az igazat! – vágott közbe
Louis.
-
De ez nem ide illő.
Nem biztos, hogy jó ötlet erre felelni.
-
De igen, most Harry,
azonnal! – viccelődött Liam.
-
Srácok ne már! –
huzakodott Harry.
-
Basszus ne húzd már
az időt Harold!!!! – szólalt meg Niall.
-
Oké. Az utolsó lány,
aki megdobogtatta a szívem... az Camila volt.
Liam arcáról azonnal
lefagyott a mosoly, és én is meglepődtem Harry válaszán. A göndör srác fejet
lemeresztve bámulta a földet. Kínos csend ült ki szobában, amit tetőzött az,
hogy Liam felállt és kiment a nappaliból…
Nagyon jo annyira jol itsz megerdemled a sok dijat....ugy bele eltem magam a laby szerepebe annyira jo <3 <3 <3
VálaszTörlésNem is tudod mennyire jól esik, amit írtál! Köszönöm szépen! :)
VálaszTörlésRemélem a folytatás is tetszeni fog! :)♥
Ismét nagyon tetszett:) Csak így tovább :)
VálaszTörlésKöszönöm! Aranyos vagy, hogy írtál! :))))♥♥♥
VálaszTörléshuhh..hát nem gondoltam volna hogy Harry-nek megdobogtatja Camila a szívét ...Nem várt fordulat :O! Ebből még bonyodalmak lesznek...Nagyon tetszett, már nagyon várom a folytatást!:)
VálaszTörlésxoxo Kriszta
Először is köszönöm, hogy írtál! Jól estek a szavaid. :) Továbbá pedig izgalmakkal teli folytatás várható! Igyekszem az új résszel! :) puszi♥
VálaszTörlés