4 hónappal később
December 23.
Lázasan készülődtünk
karácsonyra. Azonban az ünnepi izgalom mellett, még egy fontos tényező is
lelkesedésre adott okot, még pedig Hanna terhessége. Tegnapelőtti napra volt
kiírva, de úgy tűnik, a kis krapek nagyon jól érzi magát a mamája hasában.
Mindenki nagyon izgatott volt, főként Niall. A fiú kivételesen elhalasztotta az
Írországba való hazalátogatását, mert Hanna bármelyik pillanatban szülhetett.
Úgy döntöttünk Liam-mel, hogy mi vendégeljük meg a fiatalokat, illetve Niall
szüleit és testvérét a családjával. Mivel a csapat többi tagja a saját
családjánál tölti az ünnepeket, így jónak láttuk ezt a közös kis ünneplést
összehozni. Bár mindez még kételyt szül, hiszen lehetséges, hogy Hannánál
beindul a szülés és a baba igazi karácsonyi ajándék lesz. Mindenesetre én már
elkezdtem készülődni, Liam is megvette a karácsonyfát, hiszen már csak két nap
maradt hátra karácsonyig. Niall-el szinte bontatlan telefonvonalt működtetünk, tudni
akartam mindenről, ami náluk történik. De semmi jele nem volt annak, hogy
érkezne a pici. Közben a fával szenvedtem, mert sehogyan sem tudtam a tartóba
helyezni.
-
Istenem
Camila, mégis mit művelsz? Miért akarsz felemelni egy 2 méteres fát? Inkább
szólnál, nem akarom, hogy valami bajod legyen, ne erőltesd meg magad drágám! –
sietett Liam a segítségemre és ezt a néhány soros analógot szinte levegővétel
nélkül hadarta el.
-
Szívem, terhes
vagyok, nem pedig béna. Az anyám 9 hónapos terhesen a párkányon állt és ablakot
pucolt.
-
Na szép! – mordult
fel. – Én akkor sem hagyom, hogy valami bajod legyen. Vigyáznom kell rátok!
-
Édes vagy, de
ezt már megbeszéltük. Teljesen ellustulok, ha mindent helyettem akarsz
csinálni. Jól vagyok! – mosolyogtam és puszit adtam az arcára.
-
Lilien,
beszélj anyáddal! – hajolt a pocakomhoz és beszélt hozzá.
És igen, kislányunk lesz.
Néhány nappal ezelőtt tudtuk meg, amikor ultrahang vizsgálaton voltunk. Valamiért
kislányra vágytam, de mint mindenkinek, számomra is az egészség volt a
legfontosabb. Egymás kezét szorítva, könnyeinkkel küszködve ültünk a
nőgyógyásznál, várva a bejelentésre. Egyöntetűen a Lilien mellett döntöttünk,
ami mindenki tetszését elnyerte.
Liam felvetette az
ötletet, hogy várandósan menjek hozzá feleségül. Még nem adtam rá választ, nem
tudom hogyan festenék menyasszonyi ruhában nagy pocakkal. Kértem egy kis időt,
hogy átgondolhassam, de úgy érzem, lassan megszületik a döntés…
Hanna szemszöge*
Álmosan, fáradtan, de
mégis idegesen üldögéltem a kanapén. Minden lehetséges praktikát bevetettem,
hogy beinduljon a szülés. Sétáltam lépcsőztem, kocsikáztam bukkanós területen,
fahéjas sütit ettem, fűszeres ételt ettem, sőt még Niall is segédkezett egy
kicsit, hátha elérjük a kívánt hatást. Kijelenthetem, semmi. A kis törpe piszok
jól érzi magát bennem, amíg nekem sajog a derekam és a hátam. Niall anyukája
szerint a Horan babák nagyon lusták, mindkét terhességénél nem akaróztak
kijönni a gyerekek. Megtapasztaltam ezt én is.
-
Niall! –
kiabáltam kedvesemnek a nappaliból. Alig 3 másodperc alatt megjelent.
-
Igen, drágám?
Fáj valami, görcsöt érzel? Mozgott? – hadarta egymás után a szavakat. Szeme aggodalommal
telt meg.
-
Csak szomjas
vagyok. – mosolyogtam.
-
Ohh Hanna, a
frászt hoztad rám. Azt hittem van valami. Hozok neked inni.
-
Köszönöm!
Amíg Niall üdítőért ment,
kimentem a mosdóba, ugyanis a bébi folyamatosan nyomja a húgyhólyagom, ami 10
percenkénti pisiléssel jár. Elintéztem a dolgom, majd visszaültem a kanapéra.
Ahogyan helyet foglaltam, furcsa érzés öntött el. Felálltam és tudatosult
bennem, hogy elfolyt a magzatvíz.
-
Niall! Niall!
– kiáltoztam a szobából, amire csak egy „Azonnal viszem a colát” válasz
érkezett.
-
Drágám,
lehetnél türelmesebb. – s nyújtotta felém a poharat.
-
Niall, itt az
idő. Elfolyt a magzatvíz. – közöltem az információt, amire arca elsápadt.
-
Mi? Hogy? Ez
biztos? Lehet, hogy csak bepisiltél, állítólag ilyenkor már nehéz szabályozni a
vizelést.
-
Nem pisiltem
be, ez a magzatvíz. Érezni a furcsa szagot.
-
Hanna, nem
tudom, szerintem nem készültünk fel rá, hogy megszülessen. Mondd meg neki, hogy
maradjon, legalább amíg megnézünk egy filmet és tudatosítjuk magunkban, hogy
hamarosan meg fog születni.
-
Édes ez nem
gombnyomásra történik, menni kell.
-
Oké, huuha, mi
lesz itt. Menj ki a kocsiba, hozom a táskád.
-
Hívd fel
Camit, kérlek. – szinte könyörögtem neki.
Niall kapkodott
össze-vissza, egyik kezében a táska, másik kezében a telefon. Azonnal hívta
Camilát, aki csapot-papot hátra hagyva rohant Liam-mel a kórházba. Közben
eszembe jutott, hogy az ír manóm családja ma este érkezik meg Londonba, így ez
miatt is idegeskedtem. Niall biztosított, hogy majd ő elintézi, vagyis elküld
valakit, mert kijelentettem, hogy nem engedem 1 méternél távolabb.
A hó szakadt, az út
csúszós volt. Niall sietősen, de mégis óvatosan vezetett. Elképesztően ideges
volt, próbálta leplezni, de szinte egy értelmes mondat nem hagyta el a száját.
Érdekes módon engem csak egy kicsit kapott el az idegesség, nem fogtam fel mi
is következik.
A kórházba érve
eligazítást kértünk, és nyomban befektettek egy szobába. Egy személyes szoba,
minden extrával. Masszírozós ágy, zene, hangulatos fények. Megérkezett Liam és
Camila is, akik csillogó tekintettel siettek hozzám. Az orvosom is elvégezte a
kötelező vizsgálatot, megállapította, hogy két cm-re vagyok kitágulva, ami
kezdésnek nem is rossz. Először vagánykodtam, hogy mit nekem szülés, nem is
értem miért vannak oda. Aztán ezt a kijelentést vissza is szívtam, miután
elkezdődtek a fájások. Egyre sűrűbbek és egyre fájdalmasabbak lettek.
Szenvedtem, életem legnehezebb óráit éltem át. Semmi sem volt jó, nem tudtam
kényelmesen feküdni, nem akartam, hogy bárki is hozzám szóljon vagy hozzám
érjen. Viszont, ha Niall kiment a mosdóba, hisztériás rohamot kaptam, amiért
itt hagyott. Mindhárman mérhetetlen türelemmel voltak felém és elnézték a
rigolyáimat. Niall visszatérve, hozott jeget, amiért iszonyathálás voltam
akkor. Az orvos is hébe-hóba benézett, egyre jobban tágultam, ami azt
jelentette, hogy lassan szülni fogok.
-
Cami, nem
akarlak megijeszteni, de ez nem menstruációs görcs, az biztos. – mosolyogtam,
amíg a fájdalom le nem törölte a vigyort az arcomról.
-
Gondolom. De
kitartás, nem sokára vége és a karodban tarthatod a kisfiad.
-
Csodás
pillanat lesz, tudom. De most borzasztóan fáj. – Nem tudtam leplezni a
kínlódásom, így mikor eljutottam addig a bizonyos pontig, amikor már nem bírom,
epidurális érzéstelenítést kértem. Ezt a gerincbe adják, s elzsibbasztja az
idegeket. Megkönnyebbülés volt.
Fél óra múlva megérkezett
újból a doktor úr és megnézte mi újság odalent. Mosolygott és azt mondta, irány
a szülőszoba. Ahogyan ezt kiejtette, Niall arca elsápadt és hanyatt vágódott.
Szegénykém Liam karjai közé esett, aki szerencsére jókor volt jó helyen. Amíg a
barátom éledezett, engem betoltak a műtőbe. 10 perc múltán Niall is megjelent,
és támaszt nyújtott a számomra. Tudtam, hogy együtt könnyebben átvészeljük,
vagyis vészelem ezt az eseményt. Engedelmeskedtem az orvosnak, ha nyomni
kellett nyomtam, ha nem kellett, úgy tettem, ahogy kérte. Niall szinte velem
szült, teljesen átadta magát a pillanatnak. Teljes erőből szorítottam a kezét,
amivel sokszor fájdalmat okoztam neki. De minden fájdalom, minden szenvedés
megérte azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor 15 óra 35 perckor kibújt
belőlem a kisfiunk. Niall könnyes szemmel vágta el a köldökzsinórt. Gyönyörű, egészséges babánk született, 3500 g-mal és 52
cm-rel. Kedvesemmel versenyt vívtunk, melyikünk zokog jobban. Megmosdatták,
majd bebugyolálva adták a kezembe a bébit. A szerelmem millió puszival
halmozott el engem, és a szemünk fényét is. Megérkezett, akire annyira vártunk.
A legszebb kisfiú a föld kerekségen, Allen James Horan…
***
Halihó Mindenkinek! :)
Kicsit váratott magára ez a rész, de megérkeztem.
Először köszönetet szeretnék mondani az előző részhez érkezett pipákért és írásos véleményekért. Nem tudom méltó módon megköszönni a sok-sok támogatást, amit Tőletek kapok!
Köszönöm és köszönöm! <3
Ehhez a részhez is várom a KOMMENTEKET és a PIPÁKAT!
Mindenki véleménye érdekel, kérlek titeket OSSZÁTOK MEG VELEM őket!
És aki még nem olvasta volna az új blog PROLÓGUSÁT, az
IDE kattintva megteheti és még a véleményét is elmondhatja, illetve ha tetszik, feliratkozhat!
millió puszi
Cami <3
VálaszTörlésImádtam. Nagyon jól írsz, csak így tovább!
Már alig várom a következő részt. Hamar hozd! :*
UI: Ha van kedved nézz be hozzám: thedreamer1616.blogspot.hu
Ja és a másik blogodat is olvasni fogom!! :) ^^
Amúgy első komizó, juhuu *--*
Puszi, Gréta
Drága Gréta!
TörlésKöszönöm, hogy írtál és elmondtad a véleményed! Iszonyatosan jól esik, hogy tetszett ez a rész, öröm az ilyet olvasni.
Köszönöm a támogatást!
Igyekszem a folytatással!
A blogodat pedig megnézem! :)
puszillak♥
nagyon jó, imádom a blogod
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Édes vagy, hogy mindig van hozzászólásod, nagyon jól esik!
Törléspuszi♥
Annyira sajnálom, hogy nem írtam csak elutaztunk...
VálaszTörlésFantasztikusak voltak ezek a részek.
Legmeglepőbb rész az az volt, hogy Louis megcsalta Eleanort.
Olyan aranyos volt az amikor kiderült, hogy Cami terhes:)
Jaj de jó, hogy 23.-án született a pici. Édes, hogy majdnem ugyanakkor lettek terhesek.
Nagyon sajnálom, hogy befogod fejezni, de biztos vagyok benne, hogy a másik blogod ugyan ilyen jó lesz. Még hány rész lesz kb.?
Izgatottan várom a folytatást! <3
Semmi baj, a nyár azért van, hogy ne legyünk otthon! :) De örülök, hogy most itt vagy!
TörlésIgen, ez másokat is meglepett, de emberből van, mindenki hibázhat, hamarosan kiderül El hogyan reagált erre.
Szerettem volna karácsonyra időzíteni a baba születését, igazi karácsonyi ajándék.
Még 4 rész van hátra, aztán jön az új blog. Remélem az is tetszeni fog!
Köszönöm szépen, hogy írtál, borzasztóan örültem neki!
puszillak♥
Uristeeen,imádom.annyira izgi és negyon sajnálom hogy nemsoká vége,de a következő blogodat is garantáltan olvasni fogom.;D
VálaszTörlésSiess a kövivel és csak így tovább.!:D
Köszönöm szépen! Hálás vagyok, amiért támogatsz és kitartasz mellettem, azon leszek, hogy a másikkal bloggal se okozzak csalódást!
TörlésMég egyszer köszönöm!
millió puszi♥
Neeem akarom, hogy vége legyen :( A rész nagyon tetszett. Ügyes vagy. :)
VálaszTörlésNekem is rossz, mert sok kedves emlékem fűződik ehhez a történethez, de ígérem a másik is izgalmas és tartalmas lesz!
TörlésNagyon köszönöm a véleményed! :)
puszi♥
Nagyon sajnálom megint a kését, de nem láttam a részt, és most néztem utána, hogy mi van már vele.
VálaszTörlésHogy én ebbe belehalok, az biztos:D "...Lehet, hogy csak bepisiltél..." - ezt annyira el tudom képzelni róla:DD "Mondd meg neki, hogy maradjon, legalább amíg megnézünk egy filmet és tudatosítjuk magunkban, hogy hamarosan meg fog születni." - hogy bepánikolt. Istenem, de aranyos:DD
Niall ma nagyon aranyos volt, bár azért néhol már-már túlságosan, és a hanyatt vágódás is édes. Annyira jó, hogy végre megszületett, pont karácsonykor:D Télen kezdtük, és talán akkor is fejezzük be? Hány hónapos is most Cami? Egy év alatt mennyire megváltozott az élete!:)
Nagyon jó rész volt ismét, és megnyugtató, hogy jól van a pici!!
~xx
Semmi probléma, örülök, hogy egyáltalán velem tartasz! Ez hatalmas öröm számomra!
TörlésNiall kissé nehezen viselte az utolsó órákat, Hanna minden kívánságát leste és elviselte a hisztijeit. Édes pofa!
Cami most 5 hónapos terhes, mert nagyjából 4 hónap telt el, így lett Hanna 9 hónapos, és érkeztünk el a baba születéséig. :) Sokuk élete megváltozott, van akinek jó irányba, van akinek kevésbé.
Köszönöm szépen, nagyon nagyon jó érzés, hogy tetszett!
puszillak♥
Istenem de jó lett...:D
VálaszTörlésA világ legeslegjobb blogja.
Mivel sajnos nemsoká véget ér ezért elkezdtem ujra előlröl olvasni de még mindig izgalmasésa következő blogodat is 100% hogy olvasni fogooom.!
Siess a köviveel!!:D
De édes vagy, annyira köszönöm, hogy ezt mondod, és hogy így látod a blogot. Jól esik, hogy újra olvasod, és hogy az új történetnél is számíthatok a támogatásodra!
TörlésKöszönöm és köszönöm! :)
puszi♥